Being the Other: A muszlimok Indiában

Olvasói vélemények

A könyv India társadalmi-politikai helyzetének mélyreható feltárása, különös tekintettel a muszlim közösség tapasztalataira és történelmi összefüggéseire. Éleslátó elemzéseket nyújt a közösségi feszültségekről és a politikai vezetők szerepéről, kiemelve mind a szerző személyes elbeszéléseit, mind a szélesebb körű történelmi eseményeket. Bár mélysége és kiegyensúlyozott nézőpontja miatt jó fogadtatásban részesült, egyes kritikusok megjegyzik, hogy időnként újságírói stílusba torkollik, ami elvonja a figyelmet a filozófiai meglátásoktól.

⬤ A közösségi problémák reális és alázatos ábrázolása.
⬤ Magával ragadó és éleslátó írói stílus.
⬤ Kiegyensúlyozott elemzés elfogultság és színészkedés nélkül.
⬤ Gazdag kulturális utalások és történelmi betekintés.
⬤ Elgondolkodtató viták a politikai személyiségek szerepéről a kommunalizmusban.
⬤ Új nézőpontot nyújt a történelmi eseményekhez, különösen a partícióhoz.
⬤ Rávilágít a vallási közösségek közötti megértés és megbocsátás szükségességére.

⬤ A könyv egyes részei túlságosan újságírói jellegűek, és kevésbé összpontosítanak a mélyebb kulturális témákra.
⬤ Egyes kritikusok úgy érezték, hogy nem foglalkozik olyan szélesebb körű kérdésekkel, mint a hindu fundamentalizmus és a kortárs politikai kihívások.
⬤ A kritikusok megjegyezték, hogy a muszlimokat túlságosan szimpatikusan ábrázolják, anélkül, hogy elég kritikát fogalmaznának meg a közöttük lévő kommunalizmusról.
⬤ Egyes tartalmak nehezen emészthetők lehetnek az indiai történelem és politika összetettségét nem ismerő olvasók számára.

(56 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Being the Other: The Muslim in India

Könyv tartalma:

A felhők extatikusan mozognak Kashitól Mathuráig, és az égboltot mindaddig sűrű felhők fogják borítani, amíg Krsna Brajban van. Ezeket a sorokat Mohsin Kakorvi, egy muszlim költő írta, nem az Úr Krsna, hanem Mohamed próféta születésnapjának megünneplésére.

Awadh, a szerző szülőhelye, át volt itatva ezzel a fajta szinkretizmussal, amelyben az iszlám és a hinduizmus kiegészítette és ünnepelte egymást, és az urdu kultúra összeolvadt az awadhi és a brajbhasha kultúrával. Sajnos ezt a dicsőséges kultúrát az elmúlt évszázadban szisztematikusan elpusztították. Sok szempontból Awadh jelentette mindazt, amivé a független India válhatott volna, egy olyan országot, ahol a különböző vallású emberek békésen éltek egymás mellett, és olyan kultúrát teremtettek, amely az egyes közösségek legjobbjaiból merített.

Ehelyett, ami ma van, az csak halvány árnyéka az egykori harmóniának.

Mindenütt szektás gyilkosságok, közösségi propaganda és megosztó politika történik. És úgy tűnik, nem lehet megállítani az országot romboló erőket.

Ebben a figyelemre méltó könyvben, amely részben memoár, részben pedig azoknak a különböző szándékos és véletlen cselekedeteknek a feltárása, amelyek hozzájárultak a 180 millió indiai muszlim másságához, Saeed Naqvi azt vizsgálja, hogyan kezdődött a muszlimok és hinduk közötti megosztottság a modern korban. A britek voltak az elsők, akik a XIX. és XX.

században kihasználták a közösségek közötti megosztottságot. A függetlenséget megelőzően és közvetlenül azt követően India legnagyobb vezetői, köztük Mahatma Gandhi, Jawaharlal Nehru, Vallabhbhai Patel és mások csak arra szolgáltak, hogy a közösségek még jobban eltávolodjanak egymástól. Az egymást követő kormányok.