Béketeremtés: Az ENSZ kongói, szomáliai és boszniai tapasztalatai

Eredeti címe:

Peace Enforcement: The United Nations Experience in Congo, Somalia, and Bosnia

Könyv tartalma:

Az Egyesült Nemzetek Szervezetét egyre gyakrabban kérik fel arra, hogy vegyen részt olyan helyzetekben, amelyek a békefenntartás és a teljes körű végrehajtási műveletek között helyezkednek el, mint például az 1950-es években Koreában és 1991-ben a Perzsa-öbölben. Az ilyen erőfeszítéseket békekikényszerítő műveleteknek nevezik. Három olyan esettanulmányt vizsgálunk, amelyekben az Egyesült Nemzetek Szervezete ilyen típusú erőket alkalmazott: az 1960-as évek elején az ENSZ kongói művelete (ONUC).

az ENSZ szomáliai műveletei (UNITAF és UNOSOM).

és a boszniai misszió (UNPROFOR). Eddig egyetlen vizsgálat sem vizsgálta ezt a három esettanulmányt abból a szempontból, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a békekényszerítés mint a nemzetközi béke és biztonság kérdéseinek kezelése.

Alapos vizsgálatot követően Boulden amellett érvel, hogy bár problematikus, a békekényszerítés potenciálisan életképes eszköz az ENSZ számára. A békekényszerítő műveletek végrehajtása azonban számos bonyolult kihívás elé állítja az Egyesült Nemzetek Szervezetét. Három tényező képes befolyásolni az ilyen műveletek kimenetelét. Megfelelő mandátum és - ami a legfontosabb - elegendő forrás nélkül a siker valószínűsége alacsony. Továbbá, a művelet végrehajtása során a pártatlanság fenntartása (szemben azzal, hogy maga a mandátum pártatlan-e vagy sem) kritikus jelentőségű a pozitív kimenetel esélye szempontjából. Összességében a Biztonsági Tanácsnak jobban tudatában kell lennie a béketeremtési megbízásokban rejlő lehetséges nehézségeknek, és ennek megfelelően nagyobb gondossággal kell eljárnia e műveletek megtervezése és ellenőrzése során.