Értékelés:
A könyv az összetartozás témáját és a szerző különböző országokban szerzett tapasztalatait járja körül. Jól fogadják azok, akik azonosulni tudnak a témáival, különösen a külföldön élők és a hazájuktól elköltözöttek. Egyes olvasók azonban kevésbé tartják magával ragadónak és kevésnek találják a mélységet.
Előnyök:⬤ Jól megírt és szépen megírt
⬤ visszhangra talál az expatriáltak és a külföldön élők körében
⬤ hatásosan ragadja meg az összetartozás lényegét
⬤ elgondolkodtató betekintést nyújt az életbe és az emlékezetbe.
⬤ Egyes olvasók szerint nem lebilincselő
⬤ nem gyakorol mély hatást a szerzőhöz nem kötődők számára
⬤ nem mindenkinek ajánlható.
(9 olvasói vélemény alapján)
Az elismert novellaíró, a The Elizabeth Stories és a You Never Know szerzőjének régóta várt új könyve.
A Belonging tiszta élvezet olvasni - szórakoztató, gyönyörűen megírt, szelíd humorral és éleslátó meglátásokkal átszőtt. A memoárból a fikcióba átlépve az életünk alapjául szolgáló hétköznapi tapasztalatokra összpontosít, amelyek a történetmesélés igazi alapját képezik. A könyv középpontjában Isabel Huggan régi háza áll a vidéki Franciaországban, ahonnan kiindulva elmélkedik az „otthon” valódi jelentéséről, és arról a rejtélyes módról, ahogyan az emlékezet tartalmat ad a körülöttünk lévő hétköznapi dolgoknak. Könnyedén eleveníti fel azokat az embereket, akikkel utazásai során találkozott, és akiktől értékes tanulságokat tanult.
Isabel Huggan azzal az őszinteséggel és együttérzéssel ír, amely korábbi könyveit oly szeretetté tette, és itt még tisztábban beszél a szívéből. A Belonging egy bensőséges beszélgetés az elbeszélő között, akinek meg kell vizsgálnia az életét, mert az nem úgy alakult, ahogyan várta, és az olvasó között, aki meglepő módon megvilágítva találja majd saját aggodalmait. Lassan kirajzolódik egy minta, ahogy bizonyos motívumok nyilvánvalóvá válnak: boldogság, barátság, táj, nyelv, szívfájdalom. Ahogy a könyv a végéhez közeledik, az olvasók megértik azt a fiktív szereplőt, aki azt mondja: „Nincs semmi az életünkben, ami ne illene bele.”.