Értékelés:
A Benjamin Harrison elnökségéről szóló könyvről szóló kritikák kiemelik, hogy értékes forrás egy kevésbé ismert elnök megértéséhez, és a történelmi kontextusra és korának jelentős jogszabályaira összpontosít. Sok olvasó azonban hiányolja a személyes anekdotákat és a lebilincselő írást, és gyakran túlságosan tényszerűnek vagy száraznak írják le.
Előnyök:⬤ Benjamin Harrison elnökségéről szóló informatív forrás, amely kitér a fontos jogalkotási eredményekre és a történelmi kontextusra.
⬤ Az egész sorozatban egységes szervezeti felépítés megkönnyíti a hivatkozásokat.
⬤ Kiemeli Harrison integritását és a kormányzás egyedi megközelítését, elkerülve a zsákmányszerző rendszert.
⬤ Betekintést nyújt a külügyekbe és az amerikai imperializmus felé való átmenetbe.
⬤ Jól használható az aranykorszak és a polgárháború utáni elnökségek megértését kereső olvasók számára.
⬤ Az írásmódot merevnek és száraznak írják le, ami nehézkessé teszi az olvasást.
⬤ Erősen a tényekre és a jogszabályokra összpontosít, miközben hiányoznak a személyes történetek vagy Harrison karakterének mélységei.
⬤ Néhány olvasó szerint inkább hasonlít egy lexikonbejegyzésre, mint egy lebilincselő életrajzra.
⬤ Talán nem fogja lekötni azokat, akik Harrison életének elbeszélésközpontúbb bemutatását keresik.
(11 olvasói vélemény alapján)
Presidency of Benjamin Harrison
Benjamin Harrison az amerikai csendes-óceáni terjeszkedés egyik korai támogatója volt, olyan mérföldkőnek számító törvények kulcsfigurája, mint a Sherman-trösztellenes törvény és a McKinley-tarifa, és az aranykor egyik legbeszédesebb szónoka. Mégis ő az egyik legelhanyagoltabb és legkevésbé ismert elnökünk. A Harrison-kormányzatról szóló első értelmező tanulmányban a szerzők megvilágítják huszonharmadik elnökünk jellemét és politikáját, és megmentik őt karizmatikus külügyminisztere, James G. Blaine hosszú árnyékából.
Az ohiói születésű és indianai ügyvéd Harrison egy gyorsan iparosodó és terjeszkedő nemzetben nyitotta meg az amerikai elnökség második évszázadát. Beiktatási beszéde a nemzet optimizmusát tükrözte: "Népünk tömegei jobban táplálkoznak, jobban öltözködnek és jobban laknak, mint apáik. A népoktatás lehetőségei jelentősen bővültek és általánosabban elterjedtek. A bátorság és a hazaszeretet erényei bizonyítékot szolgáltattak arra, hogy népünk szívében és életében folyamatosan jelen vannak és egyre nagyobb hatalommal bírnak.".
Ám a hivatalával járó terhek és a realitások hamarosan ránehezedtek Harrisonra. A legnagyobb csapást az 1890-es kongresszusi választások félidejében érte a republikánusok megsemmisítő veresége. A kongresszusi dominancia korszakában ezek a vereségek aláásták Harrison pozícióját a törvényhozás szószólójaként - legalábbis belpolitikai kérdésekben.
A külügyekben gyakorolt hatása sokkal tartósabb volt. E tanulmány egyik csúcspontja, hogy feltáró pillantást vet Harrison látnoki külpolitikájára, különösen a csendes-óceáni térséggel kapcsolatban. Socolofsky és Spetter meggyőzően bizonyítja, hogy bár Harrison ambíciója a Hawaii-szigetek megszerzésére nem valósult meg elnöksége alatt, külpolitikája jelentős lépés volt Hawaii amerikai ellenőrzése és a távol-keleti amerikai terjeszkedés felé.
