Értékelés:
A könyv az észak-amerikai történelem mélyreható feltárását kínálja az őslakosok szemszögéből, kitérve a gyarmatosítás elleni tapasztalataikra és küzdelmeikre. Bár a könyv rengeteg információt és kutatást tartalmaz a különböző eseményekről és kölcsönhatásokról, egyes olvasók szerint hiányzott belőle a koherencia és az indiánok életének bizonyos aspektusainak bemutatása. A vélemények széles skálán mozogtak, egyesek dicsérték a meglátásait, mások pedig bírálták az elfogultságait és hibáit.
Előnyök:⬤ Egyedülálló őslakos nézőpontot nyújt a történelmi eseményekhez.
⬤ Jól kutatott, széleskörű idézetekkel.
⬤ Éleslátó történetmesélést kínál, és kiegyensúlyozza a különböző elbeszéléseket.
⬤ Kiemeli az amerikai őslakos törzsek gyarmatosítással szembeni fellépését és stratégiáit.
⬤ Kitölti a hagyományos történelmi elbeszélésekből gyakran kimaradó hiányosságokat.
⬤ Néhány olvasó az írásmódot sűrűnek vagy túlságosan tudományosnak találta.
⬤ A kritikusok ténybeli hibákra és ellentmondásokra mutattak rá.
⬤ A könyvet egyoldalúnak tartották, mivel inkább egy konkrét elbeszélésre összpontosít, miközben elhanyagolja az őslakosok szélesebb körű kultúráit.
⬤ Néhányan úgy érezték, hogy hiányoznak a térképek és a szerkesztés, ami megnehezíti a könyv követését.
⬤ Különböző elfogultságokra hivatkoztak, ami egyesek szerint megkérdőjelezte a szerző előadásmódjának általános objektivitását.
(85 olvasói vélemény alapján)
Indigenous Continent: The Epic Contest for North America
Van egy régi, mélyen gyökerező történet Amerikáról, amely így szól: Kolumbusz "felfedez" egy idegen kontinenst, és elmondhatatlan gazdagságról szóló meséket hoz magával. Az európai birodalmak odasietnek, hogy minél nagyobb területet foglaljanak el ebből a bámulatos "Újvilágból". Bár az őslakosok visszavágnak, nem tudják megállítani a támadást. A fehér imperialisták végzetesen uralni fogják a kontinenst, és a történelem visszafordíthatatlanul az őslakosok pusztulása felé tart.
Ám mint más, régóta elfogadott eredettörténetekről, erről is kiderül, hogy mítoszon és torzításon alapul. Az Őslakos kontinens című könyvében Pekka Hmlinen elismert történész olyan átfogó ellentörténetet mutat be, amely megdönti az amerikai történelemmel kapcsolatos legalapvetőbb feltételezéseket. A Jamestowntól, a Plymouth Rocktól, a forradalomtól és a hagyományos idővonal más, jól bejáratott epizódjaitól eltávolodva az őslakos nemzetek szuverén világát mutatja be, amelynek tagjai, akik távolról sem a gyarmati erőszak tehetetlen áldozatai, az első európai érkezők után évszázadokon át uralták a kontinenst. Az északkeleti irokézektől a síksági komancsokig, a délnyugati pueblóktól a délkeleti cseresznyékig az őslakos nemzetek gyakran tizedelték meg a fehér jövevényeket a csatákban. Még akkor is, amikor a fehér népesség robbanásszerűen megnőtt, és a gyarmatosítók földmohósága egyre mértéktelenebbé vált, az őslakos népek a kifinomult diplomáciai és vezetői struktúráknak köszönhetően virágoztak.
1776-ra a különböző gyarmati hatalmak szinte az egész kontinenst magukénak vallották, de az őslakosok még mindig uralták azt - ahogy Hmlinen rámutat, a modern tankönyvekben található térképek, amelyek Észak-Amerika nagy részét szép, színkódolt tömbökben ábrázolják, összekeverik a birodalmi dicsekvést a tényleges birtoklással. Valójában az őslakosok hatalma a tizenkilencedik század végén, a lakoták 1876-os Little Big Horn-i győzelmével érte el a csúcspontját, ami nem amerikai hiba volt, hanem egy túlságosan is várható eredmény.
Hmlinen végül azt állítja, hogy maga a "gyarmati Amerika" fogalma félrevezető, és hogy ehelyett egy "őslakos Amerikáról" kellene beszélnünk, amely csak lassan és egyenlőtlenül vált gyarmattá. Az őslakosok dacosságának bizonyítékai ma is nyilvánvalóak abban a több száz őslakos nemzetben, amelyek még mindig az Egyesült Államok és Kanada területén élnek. Szükséges olvasmány mindenkinek, akit érdekel Amerika múltja, jelene és jövője, Az őslakos kontinens visszaadja az őslakos népeknek az őket megillető helyet az amerikai történelem középpontjában.
