Bentonite, Kaolin and Selected Clay Minerals
Ez a könyv a bentonit, a kaolin és a kiválasztott agyagásványok expozíciójának egészségügyi hatásait vizsgálja. Annak ellenére, hogy a lakosság mindenütt ki van téve a montmorillonit és a kaolinit - a bentonit, illetve a kaolin fő összetevői -, valamint más agyagásványok alacsony koncentrációjának, ennek hatásairól nem állnak rendelkezésre adatok.
A bentonitpornak való hosszú távú foglalkozási expozíció strukturális és funkcionális károsodást okozhat a tüdőben, de a jelenleg rendelkezésre álló adatok nem állapítanak meg egyértelműen dózis-hatás vagy akár ok-okozati összefüggést. A kaolin hosszú távú expozíciója radiológiailag diagnosztizált pneumoconiosist okoz, de a légzésfunkció egyértelmű romlása és a kapcsolódó tünetek csak a feltűnő radiológiai leletekkel rendelkező esetekben fordulnak elő. Ebben a tekintetben fontos az agyag nem kaolinit alkotórészeinek összetétele.
A bentonit, a kaolin és más agyagok gyakran tartalmaznak kvarcot, amelynek expozíciója okozati összefüggésben áll a szilikózissal és a tüdőrákkal, valamint a krónikus hörghurut és a tüdőtágulás gyakoriságának vagy halálozásának statisztikailag szignifikáns növekedésével. A bentonit vagy a kaolin széles körű használata kozmetikumokban nem okozott helyi vagy szisztémás káros hatásokat.
A vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a bentonit és a kaolin alacsony toxicitással rendelkezik a legkülönbözőbb vízi fajokra. Az agyagásványok biológiai hatásai nemcsak összetételükből, hanem szemcseméretükből is adódnak.
Ebben a tekintetben a kvarc, a kaolinit és a montmorillonit csökkenő sorrendje a tüdőszövet károsítására összhangban van az ismert relatív aktív felületeikkel és felületi kémiájukkal.