Beowulf: Fordítás és kommentár

Olvasói vélemények

A J.R.R. Tolkien Beowulf-fordításáról szóló kritikák a Tolkien egyedi stílusa és pontossága iránti csodálat, valamint a prózaformával és a kommentárokkal kapcsolatos aggályok keveredését mutatják. Míg sokan dicsérik a fordítást az eredetihez való hűségéért és az értő kommentárokért, mások szerint kevésbé hozzáférhető, és azt állítják, hogy nem tud teljes mértékben versenyezni más népszerű fordításokkal, például Seamus Heaney művével.

⬤ Pontos és hű fordítás, amely megragadja az eredeti szöveg lényegét.
⬤ Gazdag kommentár, amely betekintést nyújt Tolkien Beowulfhoz való hozzáállásába és nyelvi választásaiba.
⬤ Gyönyörű, gondosan kidolgozott kiadás.
⬤ A Tolkien-rajongók és az angolszász irodalom iránt érdeklődők számára egyaránt vonzó.
⬤ Átgondolt próza, amely tükrözi az eredeti óangol stílust, és megőrzi a költői minőséget.

⬤ A fordítás prózában készült, ami egyes kritikusok szerint csökkenti az eredeti költői jellegét.
⬤ A kommentár elégtelennek vagy túl szűkszavúnak tekinthető, mivel főként a vers első felére összpontosít.
⬤ Egyesek szerint a nyelvezet archaikus és kihívást jelent az alkalmi olvasók számára.
⬤ Nem átfogó kiadás; a kommentár teljes megértéséhez az óangol nyelv ismerete szükséges.

(271 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Beowulf: A Translation and Commentary

Könyv tartalma:

J. R. R. Tolkien Beowulf-fordítása korai munka volt, nagyon jellegzetes a maga módján, 1926-ban készült el: később visszatért hozzá, hogy sietős javításokat végezzen, de úgy tűnik, soha nem gondolt a kiadására. Ez a kiadás kettős, mivel létezik egy tanulságos kommentár a vers szövegéhez, amelyet maga a fordító írt egy 1930-as években Oxfordban tartott előadássorozat formájában; és ezekből az előadásokból jelentős válogatás készült, hogy ebben a könyvben a fordítás kommentárját is képezze.

Ezekben az előadásokban a részletekre való kreatív odafigyeléséből adódik a látásmód közvetlenségének és tisztaságának érzete. Mintha belépett volna az elképzelt múltba: Beowulf és emberei mellett állva rázza ki a postapólójukat, amikor hajójukat Dánia partjainál partra vetik, hallgatja Beowulf növekvő haragját Unferth gúnyolódása miatt, vagy csodálkozva nézi Grendel rettenetes kezét, amely Heorot teteje alá került.

De a könyvben található kommentár sok mindent tartalmaz azokból az előadásokból is, amelyekben - bár mindig a szöveghez kötődött - tágabb értelemben vett felfogását fejezte ki. Alaposan szemügyre veszi a sárkányt, amely "zavart dühvel és sértett mohósággal szuszogva öli meg Beowulfot, amikor felfedezi a kehely ellopását"; de cáfolja azt a felfogást, hogy ez "csupán egy egyszerű kincses történet", "csak egy újabb sárkánymese". Rátér azokra a sorokra, amelyek az arany dolgok réges-régen történt elásásáról szólnak, és megjegyzi, hogy "maga a kincs iránti érzés, ez a szomorú történet" az, ami más szintre emeli a történetet. "Az egész komor, tragikus, baljóslatú, furcsán valóságos. A "kincs" nem csupán valami szerencsés vagyon, amely lehetővé teszi a megtaláló számára, hogy jól érezze magát, vagy feleségül vegye a hercegnőt. Történelemmel terhes, visszavezet a sötét pogány korokba, amelyek túl vannak a dalok emlékezetén, de a képzelet számára nem elérhetetlenek.".

A Sellic varázslat, egy "csodás mese", Tolkien által írt történet, amely azt sugallja, hogy mi lehetett volna a Beowulf óangol népmese formája és stílusa, amelyben nem volt kapcsolat az északi királyságok "történelmi legendáival".