A zsidó apokaliptikában egy ritka, de egyértelmű motívumot fedezhetünk fel: a hegy vagy hegyek mint legyőzendő ellenfelek. Ilyen motívum már az ókori keleti forrásokban is megfigyelhető, amelyek szerint istenségekhez és királyokhoz társították.
A fent említett motívumot három műben - 1Hen (képi beszédek), 2Bar és 4Ezra - használják egy messiási alak leírásával összefüggésben, azzal a szándékkal, hogy rendkívülinek ábrázolják. Mindhárom kontextusnak van politikai konnotációja. A 2Barban és az 1Henben a hegyek politikai hatalmat (a 2Barban az erdővel együtt) vagy gazdasági-katonai alapot képviselnek.
E motívum előzménye a Zak 4,7 orákulummondásban található, amely szintén politikai konnotációval bír. A későbbi apokalipszisek a kezdetben egyszerű motívumot a teofánia ábrázolás elemeivel vagy az isteni harcos motívum elemeivel gazdagították.