Értékelés:
Berry Mountain: Kingsley L. Greene, egy 16 éves fiú, Kingsley L. Greene élményeit meséli el az 1943-as montanai tűzoltó őrszemként töltött nyár során. A naplóbejegyzései alapján készült könyv magával ragadóan mutatja be személyes fejlődését, kihívásait és a felelősséget, amellyel ilyen fiatalon, a történelem sorsfordító időszakában szembesült.
Előnyök:A könyv magával ragadó és jól megírt, lehetővé teszi az olvasók számára, hogy mélyen kötődjenek a szereplőkhöz és élményeikhez. A könyv valós eseményeken alapul, így hitelességet biztosít, és a fiatal olvasók számára inspiráló, rítusértékű történetként szolgál. A kettős elbeszélői stílus egyszerre ragadja meg a fiatal fiú gondolatait és az érett férfi reflexióit, gazdagítva a történetmesélést. Sok olvasó nehezen tudta letenni, és a történetet életre szóló kalandként jellemezték.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy bár a szerző túlélése sosem volt kétséges, a történet tartalmazott olyan ifjúkori bolondságos pillanatokat, amelyek feszültséget okozhattak. Ezenkívül a történelmi kontextus nem biztos, hogy tetszeni fog azoknak, akiket nem érdekelnek a vadonbeli kalandok vagy az amerikai történelem.
(3 olvasói vélemény alapján)
Egy tizenhat éves fiú 1943 nyarán elhagyja a keleti parti külváros kényelmét és biztonságát, hogy a montanai Sziklás-hegységben az amerikai erdészeti szolgálatnál dolgozzon. Ez a korban egyedülálló kaland volt.
A második világháború tombolt, a hazai fronton kevés volt a munkaerő, és több ezer négyzetmérföldnyi nemzeti erdőt kellett védeni és gondozni. Az Erdészeti Szolgálatnak szüksége volt fiatal, még éppen csak behívókorú férfiakra, hogy betöltsék ezt a szükségletet. Eredetileg a fehér fenyő hólyagrustájának megfékezésére alkalmazták őket, de a szerző és barátja, Frank egészen másfajta munkába csöppentek, amikor a montanai Thompson Falls erdész megkedvelte őket, és elküldte őket a kicsit nyugatabbra fekvő Noxon kis faluba, ahol egy kis csapathoz csatlakoztak, akik az ösvények karbantartásán dolgoztak.
Új munkájuk a Cabinet Nemzeti Erdő legvadregényesebb és legelhagyatottabb részeire vitte őket, ahol a hegytetőkön lévő tűzoltótornyokig vezető zord ösvényeken éltek és dolgoztak.
Ebben a munkakörben fejlesztették ki azokat a készségeket, erőt és kitartást, amelyek a munkához és a túléléshez szükségesek egy olyan vadonban, amely messze különbözik mindattól, amit korábban tapasztaltak. Júliusban és augusztusban mindegyiküket tűzmegfigyelőnek rendelték ki néhány legmagasabb hegycsúcsra, ahol mindegyikük egyedül élt, mint őrszemek, akik az alattuk elterülő erdők több száz mérföldnyi területét figyelték.
Az ötven láb magas, fából készült toronyban való egyedüllét a Berray-hegy tetején, mérföldekre a civilizációtól, mélyreható változásokat idézett elő a szerző érési ütemében. A teljes elszigeteltség és a magány kezelése állandó elszántságot igényelt, és a munkával járó felelősség is nehezére esett. Minden nap egy pszichológiai csatát jelentett, amelyet meg kellett vívni, miközben a kijelölt feladatokat és a munkaprojekteket is megpróbálta elvégezni.
Az élmény valóban "átmenetileg rítusszerű" volt. A kronológiai életkor nem jelentett semmit. A szerző szavaival élve: "Ez volt az a nyár, amikor férfivá váltam.".