Beszélgetések Kafkával

Olvasói vélemények

A „Beszélgetések Kafkával” című könyv a Franz Kafkának tulajdonított intim betekintéseket és magával ragadó párbeszédeket mutatja be, kiemelve szellemi mélységét és emberi oldalát. A könyv hitelességét és pontosságát, mint a tényleges beszélgetések feljegyzését azonban megkérdőjelezték.

Az olvasók értékelik a könyv könnyed olvasmányosságát, humorát, mély meglátásait és Kafka személyiségének hiteles ábrázolását. Úgy vélik, hogy éleslátó, hozzáférhető és remek bevezető azoknak, akiket érdekelnek Kafka gondolatai és személyisége.

Sok kritikus szkepticizmusának ad hangot az idézett beszélgetések hitelességét illetően, azt sugallva, hogy azok kitaláltak vagy hiányosak lehetnek. A kritikusok szerint a tematikus folytonosság mesterkéltnek tűnik, és óva intenek attól, hogy a könyvet Kafka irodalmi munkásságának vagy filozófiájának megbízható elsődleges forrásaként használják.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Conversations with Kafka

Könyv tartalma:

Gustav Janouch tizenhét éves fiatal költőként találkozott Franz Kafkával, a Metamorfózis híres szerzőjével.

Ahogy Francine Prose csodálatos előszavában megjegyzi, „szokásukká vált, hogy hosszú sétákat tettek a városban, sétákat, amelyeken Kafka, úgy tűnik, sok elképesztő, metsző, irodalmi és per- dolgot mondott társának és beszélgetőpartnerének, a tizenéves prágai Boswellnek. Egy szélfútta téren átkelve, valaminek vagy valaminek az apropóján Kafka azt mondja Janouchnak: „Az élet végtelenül nagy és mély, mint a felettünk lévő csillagok mérhetetlensége.

Az ember csak a személyes tapasztalatának szűk kulcslyukán keresztül tekinthet rá. De ezen keresztül az ember többet érzékel, mint amennyit lát. Ezért mindenekelőtt tisztán kell tartani a kulcslyukat.„”.

Beszélnek az írásról (Kafka sajátjáról, de kedvenc íróiról is: Poe, Kleist és Rimbaud, aki „a magánhangzókat színekké változtatja”), valamint a technológiáról, a filmről, a bűnözésről, a darwinizmusról, a kínai filozófiáról, az ácsmunkáról, az álmatlanságról, az utcai harcokról, a hindu szentírásról, a művészetről, az öngyilkosságról és az imáról. „Az ima - jegyzi meg Kafka - „végtelen ragyogását ágyba viszi saját létének törékeny kis bölcsőjében”.”.