Béta-gyakorlat: Osamu Kanemura elmélete és gyakorlata

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a könyv mélyreható gondolatokat tartalmaz a fotográfiáról, különösen Kanemura filozófiájára és technikáira összpontosítva. Nagyra értékelik a kétnyelvű formátumot, amely lehetővé teszi az olvasók számára, hogy kiválasszák a kívánt nyelvet. A könyv néhány konkrét szempontját azonban nem említették, ami potenciális hiányosságot hagy a tartalmi értékelésben.

Éleslátó elmélkedéseket nyújt a fotográfiáról és Kanemura filozófiájáról. A keretezésről és a téma átfedéséről szóló részek különösen érdekesek és tanulságosak. A kétnyelvű formátum (angol és japán) előnyös az olvasók számára.

Egyes kritikák nem említenek konkrét kritikákat vagy hátrányokat, így nehéz azonosítani a figyelemre méltó hátrányokat.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Beta Exercise: The Theory and Practice of Osamu Kanemura

Könyv tartalma:

Béta gyakorlat: Kanemura elmélete és gyakorlata az első kétnyelvű (japán-angol) könyv, amely áttekintést nyújt Osamu Kanemura japán fotográfus és videoművész elméleti munkásságáról, aki egyedülálló tehetség és hang az avantgárd kortárs fotográfia világában.

Az "Az élet ajándék" című nyitó esszé az emberi élet cserélhető árucikké válásáról és az ezzel járó absztrakcióról elmélkedik. Az "Esszé 01" Kanemura elképzelését fejleszti a fotográfiai "technikáról" egy olyan korban, amikor az ilyen technikák mindenki számára hozzáférhetővé váltak, radikálisan aláásva az emberi szubjektivitás fontosságát a fotográfiai kép megörökítésének folyamatában: "Azt mondhatjuk, hogy a modern technológia alkotja a fotográfiai technikát". Ehelyett - érvel Kanemura - a technikán kívüli elemeknek, például a koncepciónak és a látásmódnak kell majd pótolniuk az individualitás kifejezését, amelyet a technika már nem képes közvetíteni.

A "Dead-Stick Landing" című esszé Kiyoshi Kurosawa és Karlheinz Stockhausen példájára fejleszti Kanemura elméletét a mozgóképről mint mechanikus rendszerről, amelyet kizárólag egy "ki-be kapcsoló" vezérel, míg a "02. esszé" a filmes idő és a moziban az unalom megtapasztalásának megfontolásává fejleszti ezeket a gondolatokat, amely a gépekhez, nem pedig a történetekhez való igaz "hűség" eredménye.

Az esszéket egy terjedelmes, kétrészes interjú kíséri Marco Mazzi olasz fotográfussal, amely a Kanemura felszerelésének technikai aspektusaitól, a nem szerkesztés fogalmától és a képkocka megsemmisítésétől kezdve a Mao dialektikája és a kamera közötti hasonlóságig, az emberi alak mint nyom jelenlétéig és a tokiói fotózás politikájáig terjedő témákat érint.

Osamu Kanemura 1964-ben született Tokióban, Japánban. Az 1980-as években, miután punk-rock zenészként fellépett, belépett a tokiói "Image Forum" filmiskolába, ahol több 16 mm-es kísérleti filmet készített. 1990-ben belépett a tokiói fotóművészeti főiskolára, és még a diploma megszerzése előtt, 1993-ban meghívást kapott a rotterdami fotóművészeti biennáléra, Hollandiába. Azóta számos egyéni kiállítása volt, és számos csoportos kiállításon vett részt Japánban és külföldön. Fotói nyilvános gyűjteményekben találhatók, többek között a Museum of Modern Art (MoMA), a Chicagói Művészeti Intézet, a tokiói Nemzeti Modern Művészeti Múzeum és a Yokohama Művészeti Múzeum gyűjteményében. A városképekről készített, jól ismert fekete-fehér fotói mellett Kanemura továbbra is dolgozik videókon és mozgóképeken is.