Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv alaposan feltárja az ima fogalmát, ahogyan azt a héber Biblia ábrázolja, összehasonlítva a mai felfogással. Amellett érvel, hogy a bibliai ima inkább az Istennel való közvetlen beszélgetésről szólt, mint a manapság szokásos formális kérésekről.
Előnyök:A könyv az ima egyedülálló szemléletét mutatja be, hangsúlyozva a bibliai ima kötetlen és beszélgetéses jellegét. Megkérdőjelezi az imádságról alkotott uralkodó elképzeléseket, betekintést nyújt a bibliai szövegekből és olyan tudósok gondolataiból, mint Moshe Greenberg.
Hátrányok:A szöveg túlságosan akadémikusnak vagy az imádsággal kapcsolatos modern gyakorlatokat és hiedelmeket elutasítónak tűnhet. Kihívást jelenthet azon olvasók számára is, akik az imádsággal kapcsolatos hagyományos vallási nézetekhez szoktak.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Biblical Prose Prayer: As a Window to the Popular Religion of Ancient Israel
Könyv tartalma:
Feltételezhető, hogy a szellemi megvilágosodás bizonyos fokán áll a nép általános toleranciája, sőt fogékonysága; bár nem voltak hajlandók eleget tenni a próféták megalkuvást nem tűrő követeléseinek, és időnként üldözték egyiküket-másikat, általában megengedték nekik, hogy prédikáljanak, sőt olyan híveket is nemzettek, akik tisztelettel őrizték beszédeiket a kanonizációig. A hatalom és a gazdagság által nem támogatott klasszikus próféták csak azért maradhattak fenn évszázadokon át, mert agyagos szellemi talajban gyökereztek.
Az ezt a talajt alkotó népesség nem kevesebb megbecsülést érdemel, mint a fölötte magasodó egzotikus virágok. Mi volt az a szellemi agyag, amely előkészítette Izrael talaját, hogy a prófécia virágozhasson benne? Az erre a kérdésre adott válasznak kellő figyelmet kell fordítania a népi imaéletre. Hiszen az izraeliták a rögtönzött imádságban tapasztalták meg az Istenhez való nem mágikus közeledést, amelyben a forma alárendelődött a tartalomnak; itt, a lelkiismeretet és a szívet vizsgáló Istennel való közvetlen kapcsolatban érzékenyültek rá az Istennek való őszinte önfeltárulkozásra; és végül az imádságban kellett állandóan szembenézniük azzal a kérdéssel, hogy útjaikat Istenéhez igazítsák, hogy elnyerjék az ő kegyelmét.
Greenberg a magánimádság e gazdag életében találja meg a magas vallási eszmék - és az istentisztelettel szembeni éles kritika - színterét, amelyek a Kr. e.
nyolcadik és kilencedik század prófétáinak zsenialitását jellemezték. A bibliai prózai imádságnak, a szakértőktől és különleges helyektől független hagyománynak ez a mesteri értékelése magyarázatot kínál az istentisztelet példátlan demokratizálódására a biblia utáni judaizmusban.
