A szó és a kép, az irodalom és a képzőművészet összefüggései döntő szerepet játszottak a hatvanas-hetvenes évek művészeti koncepciójának megnyitásában és megújításában.
A szerző német nyelvű országok esettanulmányain keresztül elemzi az olyan művészeti határátlépők dinamikus és expanzív kreativitását, mint Wolf Vostell, Dieter Roth, Joseph Beuys és Jochen Gerz. A kötetben vizsgált művek a vizuális költészet, az akcióművészet és az intermediális művészet, valamint a konceptuális művészet és a fotószövegek területéről egy olyan folyamatszerű, részvételi és intermediális esztétikai gyakorlatot határoznak meg, amely ma is hatással van.