Billy Rose bemutatja . . . Casa Maana

Olvasói vélemények

Jan Jones „Billy Rose bemutatja... Casa Manana” című könyve a texasi Fort Worthben található Casa Manana színház történetét és jelentőségét tárja elénk. Megragadja a színház 1930-as évekbeli vibráló korszakát, és bemutatja a közösség kulturális tájképét alakító fontos személyiségeket és eseményeket.

A könyv gazdag történelmi részletekben, magával ragadó anekdotákkal és fényképekkel. Életre kelti a Casa Manana és alapítója, Billy Rose történetét, kiemelve az ő elképzeléseit és a kor szórakoztató kultúráját. Vonzó a színháztörténet vagy Texas történelme iránt érdeklődő olvasók számára, és személyes kapcsolatot biztosít a Fort Worth-iak számára.

A könyv elsősorban azokhoz szólhat, akik Fort Worth-hez kötődnek, ami esetleg korlátozza a szélesebb közönség számára való vonzerejét.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Billy Rose Presents . . . Casa Maana

Könyv tartalma:

1936-ban, amikor Texas a századik évforduló megünneplésére készült - 100 évvel a San Jacinto-i csata után -, Dallas-t választották a hivatalos kiállítás helyszínéül. A tervek egy szerény Frontier Days Celebrationre készültek Fort Worthben - amíg a Star-Telegram kiadója és a polgárság támogatója, Amon G. Carter közbelépett. Carter durva igazságtalanságnak tartotta, hogy Dallast nevezték ki hivatalos helyszínnek, és elhatározta, hogy egy olyan kiállítással áll bosszút, amely közvetlenül vetekszik a hivatalos rendezvénnyel - és turistadollárokat vonz Fort Worthbe. Az ünnepség megszervezéséhez Carter felbérelte a Broadway producert, Billy Rose-t. Az eredmény a Fort Worth's Frontier Centennial lett, egy valószínűtlen konglomerátum, amely mezőgazdasági kiállításokból, mellékvágányokon bemutatott aktokból, egy régi idők vadnyugati showműsorából, Rose Jumbo című zenés cirkuszából, valamint a Broadway és a vaudeville tehetségek parádéjából állt, élén a főművésznővel, a sztriptíztáncosnő Sally Randdel.

Ennek az extravaganciának a középpontjában a Casa Ma ana nevű vacsoraszínház állt, a világ legnagyobb forgószínpadával, amelyet egy víztartály vett körül, amelyen látszólag lebegett, több mint húsz szökőkúttal és stratégiai időközönként a levegőbe lövellő vízgejzírekkel. Az épületben több mint harminc spanyol stílusú boltív volt, 320 láb hosszú, és benne volt a világ leghosszabb bárpultja, amire Rose rendkívül büszke volt.

De a színháztörténelmet a színházi revü írta be ezen a csodálatos színpadon. A nyitóesten Paul Whiteman felemelte a pálcát, és két zenekar lendült bele a fanfárokba. A St. Louis-i világkiállítás, az 1925-ös párizsi kiállítás és az 1933-as chicagói Century of Progress kiállítás interpretációi hangzottak el. A texasi "Sweetheart Number One" egy 5000 dolláros aranyhálós ruhát viselt, Sally Rand pedig csak egy hatalmas opálos lufit. A megnyitó estéjén, amikor a zenekar a "The Eyes of Texas"-t játszotta, a közönség énekelve, fütyörészve és éljenezve állt fel. "A texasiak - írta egy kritikus - nem szoktak udvariasan tapsolni.".

A Frontier Centennial és folytatása, a Frontier Fiesta mindössze két rövid szezon (1936 és 1937) után zárult le, a második szezont viták és pereskedések miatt félbeszakították. Rose felhő alatt hagyta el Fort Worth-t, miután a városatyák közölték vele, hogy nincs többé szükség a szolgálataira. Ettől nem csüggedve, színházi producerként multimilliomossá vált, és már-már legendássá vált.

De Fort Worth a Frontier Centennial után már soha többé nem volt a régi... és a fesztivál emlékei még ma is élnek, még akkor is, ha az épületeket már régen lerombolták.

Ma a centenárium területén egy állandó körszínház található, amely a Casa Ma ana nevet viseli. A Fort Worth-iak körében népszerű, és csak az eredeti pompáját idézi.