Értékelés:
A „Losing Binh Dinh” című könyv részletesen elemzi a vietnami katonai műveleteket, különös tekintettel a Tet-offenzíva után Binh Dinh tartományban történt eseményekre. A könyvet alapos kutatásaiért, lebilincselő írásmódjáért, valamint a vietnami háborús stratégiák és tanulságok átgondolt vizsgálatáért dicsérik. Néhány olvasó azonban csalódottságának ad hangot a személyes elbeszélések és az emberi tapasztalatok bemutatásának hiánya, valamint a tartomány északi régiójára való szűkös összpontosítás miatt.
Előnyök:Jól kutatott és aprólékosan dokumentált, lebilincselő írói stílus, alapos elemzés, értékes történelmi kontextust nyújt, és elengedhetetlen a hadtörténelem komoly tanulmányozói számára.
Hátrányok:Hiányoznak a személyes történetek és az emberi tapasztalatok, túlzottan Binh Dinh északi részére összpontosít, egyes olvasók érzelemmentesnek és távolságtartónak találják, és nem felel meg a déli egységek átfogó bemutatására vonatkozó elvárásoknak.
(11 olvasói vélemény alapján)
Losing Binh Dinh: The Failure of Pacification and Vietnamization, 1969-1971
Az amerikaiak két hosszan tartó csatát vívtak Vietnam miatt - az egyiket Délkelet-Ázsiában, a másikat pedig, amely még most is tart, itthon - arról, hogy a háború szükségtelen, igazságtalan és megnyerhetetlen volt-e.
Az ezt a nézetet elutasító revizionista történészek számos tényellenes forgatókönyvet fogalmaztak meg arra vonatkozóan, hogyan lehetett volna megnyerni a háborút, de egy történelmileg ellenőrizhető hipotézist is felállítottak - nevezetesen azt, hogy a háborút az 1968-as Tet-offenzíva után valóban megnyerték, csak hogy később a politikai akarat hiánya miatt elvetették. Kevin M.
Boylan ezt az "elveszett győzelem" hipotézist veszi elő a Losing Binh Dinh című könyvében, azzal a céllal, hogy egyszer s mindenkorra megállapítsa, hogy a történelmi feljegyzések alátámasztják-e ezt az állítást. Az "elveszett győzelem" tézisének támogatói azt állítják, hogy 1972-re Richard Nixon elnök "vietnámivá tétel" politikája hatékonyan felszámolta a dél-vietnami felkelőket, "pacifikálta" a vidéket, és felkészítette a dél-vietnamiakat arra, hogy az amerikaiak logisztikai és pénzügyi támogatásával megvédjék saját területüket. Boylan elutasítja a revizionisták által kedvelt felülről lefelé irányuló megközelítést, és a helyszínen vizsgálja a tényeket Binh Dinhben, egy stratégiailag létfontosságú tartományban, amely Dél-Vietnam második legnépesebb tartománya volt, kulcsfontosságú közlekedési útvonalakat ellenőrzött, és ahol az ország kevés jelentős tengeri kikötőjének egyike, valamint az amerikai légierő hatalmas Phu Cat-i bázisa volt.
A tartományban végrehajtott hadműveleteket alaposan megvizsgálva Boylan képes feltárni a "vietnamosítás" és a "csendesítés" kettős célkitűzésének alapvető hibáját - nevezetesen, hogy ezek kölcsönösen kizárják egymást. A dél-vietnami kormány és a fegyveres erők hatékonysága és korruptsága annyira bénító volt, hogy a pacifikációban csak akkor történt előrelépés, amikor az amerikaiak átvették a vezetést - ami viszont a dél-vietnamiakat még inkább függővé tette az amerikai támogatástól.