Bíróságok és kongresszus: Amerika íratlan alkotmánya

Olvasói vélemények

A Quirk professzor által írt Courts & Congress című könyv a Kongresszus, a Legfelsőbb Bíróság és az elnökség közötti kapcsolat történelmi elemzését nyújtja. Kritizálja, hogy ezek az entitások hogyan működnek együtt a szerző által „boldog egyezménynek” nevezett rendszerben, azt sugallva, hogy ez az elrendezés lehetővé teszi a Kongresszus számára, hogy kibújjon a felelősség alól, a Legfelsőbb Bíróság és az elnök pedig indokolatlan hatalomra tesz szert, háttérbe szorítva az emberek és választott képviselőik akaratát.

A könyv tanulságos történelmi kontextust, a jelenlegi kormányzati struktúra meggyőző kritikáját és gyakorlati észrevételeket tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a modern kori kérdéseket hogyan lehetne a Kongresszusban jobban kezelni. A könyv alaposan megalapozott, olyan alapdokumentumokat idéz, mint a Federalist Papers, és a Kongresszusnak a működő demokráciában betöltött szerepének megerősítése mellett érvel.

Néhány olvasó ellentmondásosnak találhatja a „Boldog Konvent” koncepcióját és annak következményeinek javasolt legalizálását. Az az érv, hogy a Legfelsőbb Bíróság kiszorította a Kongresszust, inkább tekinthető szerencsétlen állapotnak, mint egyértelmű előnynek. Ezenkívül a recenzió megemlít egy hamarosan megjelenő kiadványt, de nem nyújt közvetlen kritikát vagy gyenge pontokat magával a könyvvel kapcsolatban.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Courts and Congress: America's Unwritten Constitution

Könyv tartalma:

Gyakran mondják, és ezt a felmérések is megerősítik, hogy az amerikaiak egyre kevésbé bíznak a kormányukban. A probléma azonban lehet, hogy éppen fordítva áll fenn: a kormány elvesztette a bizalmát az emberek iránt. A demokráciánkban a döntések meghozatalának hatalma egyre inkább a Kongresszusból a bírósági rendszerbe került át, így nem választott tisztviselők kényszerülnek olyan döntések meghozatalára, amelyek az amerikaiak életét befolyásolják. Egy olyan társadalomban, amely a tisztségviselők demokratikus megválasztásán alapul, ez egyértelműen visszás.

Quirk azt állítja, hogy az általa "boldog konvenciónak" nevezett, a kormányzati hatáskörök "átruházásának" informális és íratlan átrendezése azért történik, hogy elkerüljék, hogy egy adott személy vagy párt hibáztathatóvá váljon, és a támogatottsági mutatók csökkenjenek. A Boldog Egyezmény például az elnökre ruházza a hadüzenet és a hadüzenet jogát. A Kongresszus és a Bíróság támogató szerepet játszik - a Kongresszus, ha kérik, biankó csekket ad az elnöknek az erő alkalmazására -, a Bíróság pedig elutasítja a háború jogszerűségének kétségbe vonását. Mindenki nyer, ha a háború elkerüli a katasztrófát. Ha rosszul sül el, az elnököt vonják felelősségre. A nézettsége csökken, az újraválasztása nem jöhet szóba, a kongresszusi képviselők azt mondják, hogy hazudott nekik; a pártja valószínűleg elveszíti a következő választásokat.

Quirk ily módon emlékeztet minket arra, hogy az Alapítók nem a Boldog Egyezményt szánták nekünk. Ahhoz, hogy a demokrácia megfelelően működjön, az amerikai népnek tudnia kell, milyen lehetőségei vannak. A bíróságok és a kongresszus a bíróságok, a kongresszus és az elnökség közötti hatalmi egyensúly helyreállítása mellett érvel.