Bitterroot: A Salish Memoir of Transracial Adoption (Egy szalish emlékirat a transzfaji örökbefogadásról)

Olvasói vélemények

Susan Devan Harness „Bitterroot” című memoárja egy mélyen személyes és lenyűgöző beszámoló arról, hogy indián őslakosként egy fehér család által örökbe fogadott gyermekként milyen volt az élete. A könyv az identitás, a kulturális hovatartozás összetett témáit, valamint azokat az érzelmi kihívásokat tárja fel, amelyekkel a fajon átívelő örökbefogadottaknak kell szembenézniük, különösen azoknak, akiket elszakítottak az örökségüktől. Az írást őszinteségéért és mélységéért dicsérik, ami egyszerre teszi szívszorító és tanulságos olvasmánnyá.

⬤ Lenyűgöző és magával ragadó elbeszélés, amely egyszerre személyes és egyetemes.
⬤ Értékes betekintést nyújt a fajon át örökbefogadottak érzelmi küzdelmeibe.
⬤ Olyan fontos társadalmi kérdésekkel foglalkozik, mint az identitás, a hovatartozás, valamint a mentális betegségek és az alkoholizmus hatása.
⬤ Jól megírt és gyönyörűen kidolgozott próza.
⬤ Ösztönzi az amerikai őslakosok tapasztalatainak és az örökbefogadás összetettségének empátiáját és megértését.

⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy az elbeszélés elmarad vagy egyoldalú, és „szegény én” történetmesélésként értelmezte.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a memoár nem mélyül el eléggé bizonyos aspektusokban, vagy ismétlődik.
⬤ A nem lineáris történetmesélés az olvasóknak némi mentális alkalmazkodást igényelhet.

(35 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bitterroot: A Salish Memoir of Transracial Adoption

Könyv tartalma:

2019 High Plains Book Award (Kreatív nemirodalmi és őslakos író kategória)

2021 Barbara Sudler-díj a Colorado történelmétől.

A Bitterrootban Susan Devan Harness nyomon követi azt az utazását, amelynek során megértette, milyen bonyolult és küzdelmes dolog egy fehér pár által örökbefogadott indián gyermeknek lenni, aki az amerikai vidéki Nyugaton él. Amikor Harness tizenöt éves volt, megkérdezte örökbefogadó apját az „igazi” szüleiről. A férfi azt válaszolta, hogy nem sokkal a lány születése után autóbalesetben meghaltak - csakhogy nem így volt, ahogy Harness néhány évvel később egy szociális munkással folytatott beszélgetés során megtudta.

Harness válaszok után kutatva próbált rájönni, miért volt rasszista megjegyzések céltáblája, és miért tűnt úgy, hogy mindig kívülállónak tűnik. Az új kérdések végigkísérték a főiskolán és a húszas éveiben, amikor saját családot alapított. A harmincas évei elején a biológiai családjával való találkozás még több kérdést vetett fel. Negyvenes éveiben Harness úgy döntött, hogy komolyan nekilát a válaszok keresésének, amikor szóbeli beszámolók készítése közben más, fajon átívelő örökbefogadottakkal beszélgetett. Az ötvenes éveiben rájött, hogy az „otthon” fogalma, amelyet a rezervátumnak tulajdonított, csak a képzeletében létezik.

A családja, az amerikai indiánok asszimilációs története és a faj nagyon is valós - de kulturálisan konstruált - fogalmának értelmezése segített Harnessnek megválaszolni a sztereotípiák, a nem-hovatartozás érzése, a család jelentése, valamint a megbocsátás és az önelfogadás fontossága gyakran rejtélyes kérdéseit. Eközben a Bitterroot mély és gazdag kontextust is nyújt az élet megtapasztalásához.