Értékelés:
A könyv széles körű áttekintést nyújt a bizánci történelemről, különböző esszéket tartalmaz, amelyek olyan jelentős témákat tárgyalnak, mint a dinasztiák, az irodalom és a vallás. A könyv közérthető, és a nem szakemberek számára is jó bevezetésként szolgál a témába, gyönyörű illusztrációkkal illusztrálva. Néhány olvasó azonban úgy találja, hogy politikailag korrekt, nincs benne mélység, és nem felel meg az Oxford kiadványokra jellemző magas színvonalnak.
Előnyök:⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely fenntartja az olvasó érdeklődését
⬤ jól illusztrált térképekkel és fotókkal
⬤ nem szakemberek számára is alkalmas, hozzáférhető formátum
⬤ témák és meglátások széles skáláját kínálja
⬤ jó bevezető szövegnek
⬤ kedvező ajándékozásra.
⬤ Kritika a politikai korrektség és bizonyos történelmi hivatkozások hiánya miatt
⬤ néhány esszét elsietettnek vagy unalmasnak tartanak
⬤ hiányoznak a végjegyzetek vagy a terjedelmes tudományos hivatkozások
⬤ nem alkalmas az elmélyült elemzést kereső tudósok számára
⬤ csalódás a mélységben más Oxford-sorozat kiadványaihoz képest.
(37 olvasói vélemény alapján)
The Oxford History of Byzantium
Az Oxford History of Byzantium az egyetlen olyan történelem, amely tömör formában részletesen bemutatja Bizáncot a római kezdetektől Konstantinápoly bukásáig és a Török Birodalomba való beolvadásig. Élénk esszék és gyönyörű illusztrációk mutatják be egy jellegzetes civilizáció kialakulását és fejlődését, a negyedik századtól a tizenötödik század közepéig terjedő időszakot lefedve. A szerzők - akik mindannyian saját szakterületük élvonalában dolgoznak - felvázolják a bizánci állam politikai történetét, és életre keltik egy színes kultúra fejlődését.
Kr. u. 324-ben Nagy Konstantin császár Bizáncot, a trák Boszporusz torkolatánál fekvő ókori görög kolóniát választotta császári rezidenciájául. A helyet átnevezte "Constaninopolis nova Roma"-ra, "Konstantinápoly, az új Róma"-ra, és a város (a mai Isztambul) lett a későbbi Római Birodalom keleti fővárosa. Az új Róma túlélte a régit, és Konstantin utódai továbbra is Róma törvényes császárainak tekintették magukat, ahogyan alattvalóik is romaioi, azaz rómaiaknak nevezték magukat, jóval azután, hogy elfelejtették a latin nyelvet. A tizenhatodik században a nyugati humanisták a Konstantinápolyból irányított keleti római birodalomnak a "bizánci" jelzőt adták.
A császárok, intrikák, csaták és püspökök történeteinek hátterében ez az Oxford History feltárja azokat a rejtett - gazdasági, társadalmi és demográfiai - mechanizmusokat, amelyek az események hátterében állnak. A szerzők a városok és falvak mindennapi életét, a manufaktúrát és a kereskedelmet, a kormányzati gépezetet, az egyházat mint az állam eszközét, a kisebbségeket, az oktatást, az irodalmi tevékenységet, a hiteket és a babonákat, a szerzetességet, az ikonoklasztikát, az iszlám felemelkedését és a nyugati, vagyis a latin kultúrával való összeolvadást vizsgálják. Bizánc összekötötte az ókori és a modern világot, hagyományokat alakított ki, és mind a keleti, mind a nyugati civilizációnak élénk örökséget adott át.
