Bizánci templomok Konstantinápolyban

Olvasói vélemények

A könyvről szóló kritikák kiemelik a reprodukció minőségével kapcsolatos jelentős problémákat, különösen az ábrák tekintetében, míg egyes olvasók értékelik a bizánci templomokkal kapcsolatos tartalom mélységét.

A szöveg kimerítő tanulmányt nyújt a konstantinápolyi bizánci templomokról, amit a történeti építészet iránt érdeklődő felhasználók nagyra értékelnek. A szerzőnek a téma iránti szenvedélye és a történelmi kontextusba való betekintése szintén elismerésre méltó.

A reprodukció minősége gyenge, különösen az ábráké, amelyeket érthetetlennek, torznak és néhány esetben használhatatlannak írnak le. A könyv igény szerint nyomtatott példány, amely nem éri el az eredeti minőségét, és sok olvasó csalódottságát fejezi ki mind a fizikai minőség, mind a tartalom bemutatása miatt.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Byzantine Churches In Constantinople

Könyv tartalma:

BYZANTINUS TEMPLOMOK KONSTANTINOPIE A TÖRTÉNELEM ÉS ÉPÍTÉSZET ALEXANDER VAN MILLINGEN, M. A., D. D. 1912 ELŐSZÓ E kötet folytatása a munka megjelent, néhány évvel ezelőtt, a cím alatt, Bizánci Constantinopie a: Walls of the City, and adjoining Historical Sites. Abban a munkában a várost elsősorban úgy tekintettem, mint a Római Birodalom keleti fellegvárát, és a civilizáció bástyáját több mint ezer éven át. De Konstantinápoly városa nem csak egy hatalmas erődítmény volt. Sőt, egy nagy vallási közösség központja is volt, amely olyan dogmákat dolgozott ki, olyan vallásossági formákat táplált és olyan egyházi közigazgatást irányított, amely mély benyomást gyakorolt az emberiség gondolkodására és életére. Új Róma szent város volt. Tele volt templomokkal, amelyeket a katolikus egyház apostolainak, prófétáinak, szentjeinek és vértanúinak földi maradványai szenteltek meg, és amelyekhez az emberek közelről és távolról, mint a mennyország kapui elé gyűltek imádkozni. Ezeket a szentélyeket ráadásul olyan módon építették és szépítették, amely a művészettörténet egy sajátos és fontos korszakát jelzi, és sok érdekességet tartogat a művészek és építészek számára. Van tehát elég okunk arra, hogy a bizánci Konstantinápoly templomainak tanulmányozását indokoljuk. Az egykor a várost megtöltő templomok hatalmas számából csak egy kis maradvány maradt fenn.

Földrengések, tűzvészek, fosztogatások, elhanyagoltság, nem is beszélve arról, hogy egy bizánci építményt milyen könnyedén lehetett megfosztani a dicsőségétől, a nagy többségét lesöpörték a föld színéről, és nem hagytak maguk után egyetlen állványt sem. A legtöbb esetben még a helyüket sem lehet azonosítani. A helyek, amelyek ismerték őket, már nem ismerik őket. A város régi templomaiból alig egy tucatnyi maradt ránk, egy kivétellel mindet mecsetté alakították át és szomorúan megváltoztatták. A látogatónak tehát fel kell készülnie a csalódásra. A kor nem mindig a dicsőség koronája, és a tulajdonosváltás és a különböző elképzelésekhez és ízléshez való alkalmazkodás sem feltétlenül vezet javuláshoz. Nem a szülőföldjükön vagy teljes virágzásban lévő virágokat nézzük, hanem úgyszólván herbáriumban lévő virágokat, vagy elszáradni és pusztulni hagyott virágokat. Ahogy rájuk nézünk, képzelőerőre van szükségünk ahhoz, hogy a megfakult színekben meglássuk azokat a kecses formákat és ragyogó árnyalatokat, amelyek más időkben elbűvölték és gyönyörködtették az emberek szemét. E munka elkészítése során igénybe vettem az ugyanezen a kutatási területen dolgozó korábbi hallgatók segítségét, és hálásan elismerem, hogy hálával tartozom nekik, amikor erre alkalmam adódott. Ugyanakkor ez egy új tanulmány a témáról, és abban a reményben készült, hogy megerősítse az igazat, kijavítsa a hibákat és további információkat gyűjtsön.

Az épületek történelmére és építészetére egyaránt figyelmet fordítottak. Az előbbihez sajnos túlságosan kevés az anyag. Egyik templomról sincsenek folyamatos feljegyzések. Csak néhány, az idők során szétszórt eseményt ismerhetünk.