Biztosított megsemmisítés: Az amerikai légierő ballisztikus rakétakultúrájának megteremtése

Olvasói vélemények

Ez a könyv az amerikai légierő ICBM-kultúrájának történetét és fejlődését tárja fel a kezdetektől az 1960-as évekig, kiemelve a rakétások előtt álló kihívásokat és a politikai dinamikát, amely az ICBM-ek másodlagos szerephez jutásához vezetett a pilóta nélküli repülőgépekhez képest. Vizsgálja az olyan kulcsfontosságú eseményeket, mint a kubai rakétaválság, és kritikával illeti a légierőnek a rakétaműveletekhez való hozzáállását.

A könyv kimerítően kutatott, rengeteg információt és betekintést tartalmaz, beleértve elsődleges forrásokat és szóbeli beszámolókat is. Jól szervezett és világos, tömör prózában íródott. Érdekes betekintést nyújt az ICBM-ek eredetébe és fejlődésébe, és olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a szervezeti kultúra és a rakétatisztek tiszteletének hiánya a légierőn belül.

Néhány recenzens megjegyezte, hogy a könyv tudományos jellege miatt néhol száraz lehet. Nem foglalkozik továbbá bizonyos rakétarendszerekkel, különösen a Titan II-vel, és nem mélyül el a rakétatisztekre gyakorolt társadalmi hatásokban. Emellett több információt kívántak az ICBM-technológia nemzetközi fejlődéséről, különösen Oroszország és Kína részéről.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Assured Destruction: Building the Ballistic Missile Culture of the U.S. Air Force

Könyv tartalma:

Biztosított megsemmisítés: A ballisztikus rakéták kultúrájának felépítése az amerikai légierőnél dokumentálja a nukleáris ballisztikus rakéták gyors fejlődését az Egyesült Államokban, majd a kubai rakétaválság utáni ugyanilyen gyors megszűnését, feltárva, hogy ezek a drasztikus változások hogyan befolyásolták negatívan mind a légierőt, mind a rakétaközösséget. A könyv azt állítja, hogy a nukleáris ballisztikus rakéták létrehozása mind az Egyesült Államok dominanciáját veszélyeztette a fokozódó hidegháborúban, mind pedig az újonnan létrehozott Légierő stratégiai légierő küldetését.

Az ezekre a fenyegetésekre adott válasz politikai belharcokhoz és szolgálatok közötti civakodáshoz vezetett, hogy az új fegyvert ellenőrzésük alá vonják, mielőtt a szovjetek megépíthetnék a saját változatukat, és megsemmisíthetnék az Egyesült Államokat. Ez az erősen átpolitizált és elsietett folyamat megakadályozta a ballisztikus rakéták sikeres, hosszú távú operatív integrációját az amerikai légierőbe. A könyvből kiderül, hogy milyen fáradságos erőfeszítéseket tettek a rakétaarzenál létrehozására és előkészítésére a kubai rakétaválság előtt, amely mindössze öt évvel az első rakéta hadrendbe állítása után következett be.

A könyv egykori rakétások személyes visszaemlékezéseit és az általuk írt katonai szakképzési szakdolgozatokat használja fel, hogy rávilágítson néhány olyan aggodalomra, amelyekkel azok a rakétások szembesültek, akik 1957-től napjainkig működtették és dolgoztak ezeken a nagy teljesítményű fegyvereken. A könyv csúcspontja azonban a rakétakrízis idején szolgáló rakétások személyes történetei, amelyekből kiderül, hogy milyen erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy felkészítsék ezeket az egyedülálló és kipróbálatlan fegyvereket arra, amiről sokan azt gondolták, hogy a harmadik világháború lehet.