Olvasói vélemények
Összegzés:Matthew Syed „Black Box Thinking” című előadása a kudarcokból való tanulás és a hibákról alkotott felfogásunk megváltoztatásának fontosságát hangsúlyozza, különböző ágazatokból, különösen a repülésből és az egészségügyből vett valós példák segítségével. A könyv az elszámoltathatóság és a kudarcok szisztematikus elemzése mellett érvel a fejlődés és az innováció elősegítése érdekében.
Előnyök:Az írás lebilincselő és magával ragadó, a kudarcok elgondolkodtató meglátásaival. A könyv számos valós példával szolgál, különösen a légiközlekedési ágazatból, kiemelve a hibák átlátható megközelítésének előnyeit. Sok olvasó tanulságosnak találta, és paradigmaváltásra ösztönözte a hibákkal és kudarcokkal kapcsolatos gondolkodásmódjukat.
Hátrányok:A könyvet kritizálták, hogy ismétlődik, és néhány olvasó úgy érezte, hogy a fő üzenetet tömörebben is át lehetett volna adni. Emellett, bár a tartalom erőteljes, egyesek hiányolták a megvalósítható tanácsokat. Az írás időnként filozófiai területre téved, ami elszakadhat a gyakorlati alkalmazástól.
(801 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Black Box Thinking: Why Most People Never Learn from Their Mistakes--But Some Do
Könyv tartalma:
Senki sem akar elbukni. A rendkívül összetett szervezetekben azonban csak akkor lehetünk sikeresek, ha szembenézünk a hibáinkkal, tanulunk a fekete doboz saját verziójából, és olyan légkört teremtünk, ahol biztonságosan lehet hibázni.
Időről időre mindannyiunknak el kell viselnünk a kudarcot, legyen szó akár egy állásinterjún való alulteljesítésről, egy bukott vizsgáról vagy egy vesztes kosárlabdameccsről. De a biztonság szempontjából kritikus iparágakban dolgozó emberek számára a hibázás halálos következményekkel járhat. Gondoljunk csak arra a megdöbbentő tényre, hogy a megelőzhető orvosi hibák a harmadik legnagyobb halálok az Egyesült Államokban, évente több mint 400 000 halálesetet okozva. Több ember hal meg az orvosok és kórházak által elkövetett hibák miatt, mint közlekedési balesetekben. És e hibák többsége soha nem kerül nyilvánosságra, mert a műhibákról szóló egyezségek titoktartási záradékot tartalmaznak.
A kudarc drámaian eltérő megközelítését a repülésben találjuk. A világon minden utasszállító repülőgépet felszereltek egy szinte elpusztíthatatlan fekete dobozzal. Bármilyen kisebb vagy nagyobb baleset esetén a dobozt kinyitják, az adatokat elemzik, és a szakértők kiderítik, hogy pontosan mi volt a baj. Ezután a tényeket közzéteszik, és megváltoztatják az eljárásokat, hogy ugyanazok a hibák ne fordulhassanak elő még egyszer. Ezt a módszert alkalmazva az elmúlt évtizedekben az iparág megdöbbentően jó biztonsági eredményeket ért el.
Közülünk kevesen kockáztatnak életeket a mindennapi munkájuk során, mint a sebészek és a pilóták, de mindannyiunknak nagy érdeke, hogy elkerüljük a kiszámítható és megelőzhető hibákat. Miért nem alkalmazzuk tehát mindannyian inkább a repülés, mint az egészségügy hibáinak megközelítését? Ahogy Matthew Syed ebben a szemet nyitó könyvben bemutatja, a válasz az emberi pszichológiában és a szervezeti kultúrában gyökerezik.
Syed azt állítja, hogy a siker legfontosabb meghatározója bármely területen a kudarc elismerése és a hajlandóság a kudarccal való szembenézésre. A legtöbben mégis megrekedtünk a kudarcokkal való kapcsolatunkban, ami akadályozza a fejlődést, megállítja az innovációt, és kárt okoz a karrierünknek és a magánéletünknek. Ritkán ismerjük el a kudarcot, vagy tanulunk belőle - még akkor is, ha gyakran az ellenkezőjét állítjuk. Azt hisszük, hogy 20/20-at látunk utólag, de a látásunk általában homályos.
Syed a források széles skálájára támaszkodik - az antropológiától és a pszichológiától kezdve a történelmen át a komplexitáselméletig -, hogy feltárja az emberi hibák finom, de kiszámítható mintáit és a hibákra adott védekező reakcióinkat. Olyan személyek és szervezetek lenyűgöző történeteit is megosztja, akik sikeresen alkalmazták a fejlesztés fekete dobozos megközelítését, mint például David Beckham, a Mercedes F1 csapat és a Dropbox.
