Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv Isaac Hayes életének és karrierjének feltárását nyújtja, de az olvasó több mélységre és pontosságra vágyik. Kiemeli a zenéhez és a filmhez való jelentős hozzájárulását, ugyanakkor kritikával illeti az értő tartalom hiányát és a kutatási hibákat.
Előnyök:A könyv informatív olvasmányként szolgál Isaac Hayesről, részletesen bemutatva három fellépését dalszerzőként, énekesként és színészként. Újra felkelti az érdeklődést a zenéje iránt.
Hátrányok:Hiányoznak belőle a vizuális elemek, például a képek, amelyek fokozhatnák az olvasás élményét. Ezenkívül inkább Hayes karrierjének üzleti oldalára összpontosít, mintsem a személyes betekintésre, ami felszínes megértést eredményez Hayes személyiségéről. A kutatásban is jelentős hibák vannak, ami csökkenti a könyv hitelességét.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Black Moses: The Hot-Buttered Life and Soul of Isaac Hayes
Könyv tartalma:
Az első életrajz Isaac Hayesről, a soul úttörőjéről, akinek úttörő zenéje megalapozta a hip-hopot és egy új faji paradigmát.
"A fekete férfiak végre felállhattak és férfivá válhattak, mert itt van Black Moses; ő a fekete férfiasság megtestesítője. A láncok, amelyek egykor a rabságot és a rabszolgaságot jelentették, most a hatalom, az erő, a szexualitás és a férfiasság jelei lehetnek." --Isaac Hayes.
A hatvanas-hetvenes évek fekete zenei ikonjainak betépett soul-piknikjén belül csak egyvalaki állíthatta magát pirulás nélkül Mózesnek, aki az életről és önmagáról alkotott elképzeléseivel a fekete emberek felszabadítását követelte - Isaac Lee Hayes Jr., a cool szépen csillogó, árnyékos és láncinges akolitusa, akinek magas tónusú "lounge-zenéje" és proto-rapja a soul legmagasabb rendűje volt - huszonkét albumon hallható és több millió lemezt adott el. Hayes lenyűgöző önarcképei, a szerelemről, a szexről és a bűntudatról szóló megszállott könyörgései buja zenekari szárnyalásokban és lélekemelő basszusvonalakban fürödtek, más soul-embereket, például Barry White-ot is libidinózus szabadosságra késztettek. De Hayes, aki "renegátnak" nevezte magát, sokoldalú ember volt. Miközben a popsztenderdek soulos átdolgozásaiból élt, legnagyobb sikere a Shaft epikus filmzenéjének megírása és producerkedése volt, amely a "fekete magándetektívnek" mint "bonyolult embernek" állított emléket, aki ugyanolyan hűvösen gonosz és amorális, mint bármelyik fehér magándetektív.
Ez az új zenei és kulturális coda hozta el Hayesnek az első Oscar-díjat, amelyet fekete zenész nyert, valamint a legjobb dalért járó Grammy-díjat. Mégis kevesen ismerik Hayes figyelemre méltó eredményeit. A látvány és a hangok e lenyűgöző büféjében az elismert zenei életrajzíró, Mark Ribowsky - aki olyan nagyságokról írt tanulságos portrékat, mint Stevie Wonder, Little Richard és Otis Redding - végigjárja Hayes merész és félelmetes életének számos állomását, kezdve Hayes nehéz gyermekkorával, amelyben édesanyja fiatalon meghalt, apja pedig elhagyta őt. Ribowsky ezután végigvezeti az olvasót Hayes felemelkedésén Memphis legendás soulgyárában, a Stax Recordsnál, először Otis Redding felvételein zongoristaként, majd David Porterrel közösen dalszerzőként és producerként. A soul zene történelmének összefüggéseire hangolódva olyan crossover slágereket alkotott, mint a Sam & Dave "Soul Man", a "Hold on I'm Comin'" és az "I Thank You", és a soul a fekete büszkeség, a képzelet és az örömteli érzelmek félvallásává vált.
Hayes ezt követő szólóművészi karrierje olyan stúdiómódszereket és szokatlan ötleteket mutatott be, amelyek előkészítették az utat ahhoz, hogy a soul a fehér rockalbumok mellett az albumlisták élén foglaljon helyet. De fénykorának évei idő előtt értek véget, mind a Stax vörös tinta miatt, mind pedig saját önpusztító hajlamai miatt. A '90-es években azt állította, hogy a szcientológia kegyeltjeként végre megtalálta önmagát. De a szcientológia elvette tőle azt a fellépést, amely újjáélesztette - a South Park naivan menő "Séfjének" rajzfilmes hangját -, miután vitába keveredett, amikor a South Park alkotói a szcientológiát parodizálták egy epizódban, ami miatt a szekta vezetői felszólították, hogy hagyja ott a műsort. Bár Hayes-t 2002-ben kitüntette a Rock & Roll Hall of Fame, a bonyodalmak akkor törtek ki, amikor látszólag tökéletesnek tűnő teste végleg összeomlott. Hatvannyolc évesen, 2008-ban halt meg, túl korán egy soul titán számára. De ha csak a nagyság képes maradandót alkotni a zene sejtjeiben, akkor Isaac Hayes már régóta alkalmas erre. Hatása mindaddig fennmarad, amíg zenét lehet hallgatni. És amikor meghalljuk őt abban a zenében, akkor majd rutinból azt mondjuk, hogy "Ezt bírjuk".
