Black Politics in New Deal Atlanta

Olvasói vélemények

A könyv a New Deal hatását vizsgálja az atlantai fekete közösségre, a fekete vezetés szerepére összpontosítva a szövetségi támogatás kihasználásában, miközben a közösségi identitás formálásában. Tárgyalja a fekete közösség és a fehér hatalmi struktúrák közötti változó dinamikát, kiemelve mind a fekete középosztály fejlődését, mind a hosszú ideje fennálló közösségeket kiszorító városfelújítási projektek negatív következményeit.

⬤ A New Deal fekete közösségre gyakorolt hatásának alapos elemzése
⬤ feltárja a fekete vezetés és a szövetségi beavatkozás közötti összetett kapcsolatot
⬤ rávilágít a fekete középosztály lehetőségeire, különösen a szociális munka területén
⬤ kiegyensúlyozott képet ad a városfejlesztési projektek pozitív és negatív aspektusairól.

Negatív következményként értékelhető a régóta fennálló fekete közösségek városmegújítás miatti kiszorulása; egyes olvasók számára kellemetlen lehet az ellentmondásos szempontok feltárása, vagy kritikus lehet bizonyos közösségi vezetői döntésekkel szemben.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Amikor Franklin Rooseveltet 1932-ben elnökké választották, Atlantában élt a legtöbb főiskolai végzettségű afroamerikai déli lakos. A Jim Crow diktátumai miatt ezek a férfiak és nők szinte teljesen ki voltak zárva a közéletből, de ahogy Karen Ferguson bemutatja, Roosevelt New Dealje példátlan lehetőségeket nyitott a teljes jogú állampolgárságért küzdő fekete atlantaiak számára.

A fekete reformerek, akik gyakran a szövetségi ügynökségeknél dolgoztak szociális munkásként és adminisztrátorként, az afroamerikaiaknak a New Deal szociális jóléti programjaiba való bevonásában látták a lehetőséget, hogy felkészítsék a fekete atlantisziakat arra, hogy elfoglalják az őket megillető helyet a politikai és társadalmi közéletben. Azért is dolgoztak, hogy olyan választói kört építsenek ki, amelyet mozgósítani tudtak a polgárjogokért, ezzel elősegítve az elitreformoktól a tömeges mozgósítás felé való elmozdulást, amely a háború utáni fekete szabadságharcot jellemezte.

Bár e reformerek erőfeszítései alapvető előzményei voltak a polgárjogi aktivizmusnak, Ferguson szerint ezeknek tartós negatív következményei is voltak, mivel beágyazódtak a tisztesség politikájába. Azzal, hogy megpróbálták a polgári viselkedési normákat ráerőltetni a fekete közösségre, az elit reformerek rétegezték azt azokra, akiket arra érdemesnek találtak, hogy részt vegyenek a szövetségi szociális jóléti programokban, és azokra, akiket arra ítéltek, hogy a polgári élet peremén maradjanak.