Értékelés:

Lyrae Van Clief-Stefanon verseskötete az identitás, különösen a fekete nők tapasztalatainak önvizsgálata. A mű három részre tagolódik, és a veszteség, a megváltás, a szexualitás és a vallási elbeszélések női szemszögből történő újraértelmezésének témáit járja körül. A versek érzelmi és társadalmi kérdésekkel foglalkoznak, miközben gazdag képi világot és sajátos hangokat mutatnak be.
Előnyök:A gyűjteményt dicsérik lírai minőségéért, érzelmi mélységéért, valamint az olyan összetett témák női szemszögből történő feltárásáért, mint a szexualitás, az identitás és a vallás. A kritikusok megjegyzik a képek és a hang hatékony használatát, a versek pedig betekintést nyújtanak a hagyományosan marginalizált tapasztalatokba. Úgy jellemezték, mint egy izgalmas és mesés olvasmányt, amely sokak számára rezonál.
Hátrányok:Néhány olvasó kihívásnak vagy nehéznek találhatja a tematikus tartalmat, mivel olyan témákat érint, mint a nemi erőszak és az ártatlanság elvesztése. Emellett azok, akik nem ismerik a vallási narratívák és a nemek közötti kölcsönhatást, esetleg nehezen kezelik a versek egyes utalásait és árnyalatait.
(3 olvasói vélemény alapján)
A 2001-es Cave Canem-díj nyertese.
Válogatta Marilyn Nelson.
A 2003-as Paterson Költészeti Díj döntőse.
„Képzeld el Lédát feketén...” - így kezdődik Lyrae Van Clief-Stefanon izgalmas új versgyűjteménye. A népi nyelvet a klasszikus mitológiával, a modern küzdelmeket a bibliai megpróbáltatásokkal vegyítve ad hangot az elhallgatott nőknek a múltban és a jelenben.
Van Clief-Stefanon erőteljes hangján a tegnap esti dühös szavak „úgy fújtak / a sötét szobába, mint a gőz / átütve a főzőmorzsák / vastag felületét”. Emlékszik a gyermeki ártatlanságra, „elveszett / a házban, ahol a vörös szőnyeget / a mellkasomhoz, a térdemhez / a nyelvemhez / tanultam,....”. A Fekete hattyú tele van fájdalommal, veszteséggel, reménnyel és a megváltás ígéretével.