Értékelés:
A „You Don't Have to Say You Love Me” című könyv Simon Napier-Bell, az iparági bennfentes szemével mutatja be a brit popzenei színteret. A könyv a zeneipar fejlődését mutatja be az 1950-es évektől napjainkig, és személyes tapasztalatait ikonikus előadók menedzselésével fűzi egybe.
Előnyök:A könyv a szerző hosszú pályafutásának rengeteg anekdotáját tartalmazza, humoros, őszinte és részletes beszámolót nyújtva a popzenei iparágról. Az olvasók dicsérték a drogok és a melegkultúra zenére gyakorolt kulturális hatásairól szóló betekintését, ami a zene rajongói számára kötelező olvasmánnyá teszi a könyvet. Sokan lebilincselőnek és szórakoztatónak találták, néhányan pedig úgy vélték, hogy ez a legjobb könyv a zeneiparról, amit valaha olvastak.
Hátrányok:A kritikusok megemlítettek néhány száraz pontot az elbeszélésben, ténybeli hibákat és elgépeléseket, amelyek csökkentették az általános élményt. Különleges hiányosságok, mint például a CD-k és a HIV/AIDS-járvány hatása a meleg szcénára, feltűnően hiányoztak. Emellett a könyv fizikai minőségét is kritizálták, mivel a borító levált.
(35 olvasói vélemény alapján)
A brit popszíntér eddigi legmegbízhatóbb, legintelligensebb, legszorgalmasabban kutatott és legszerényebb elemzése” Sunday TelegraphA Black Vinyl White Powder a brit zeneipar elképesztő, ötvenéves történetét mutatja be páratlan terjedelemben és részletességgel.
