Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 5 olvasói szavazat alapján történt.
Blackface Nation: Race, Reform, and Identity in American Popular Music, 1812-1925
Ahogy az Egyesült Államok az 1812-es háború és a huszadik század eleje között vidéki nemzetből urbanizált, ipari óriássá vált, az átlagemberek azon a kérdésen küzdöttek, hogy mit jelent amerikainak lenni. Amint Brian Roberts a Blackface Nation című könyvében bemutatja, ez a küzdelem különösen a populáris kultúrában és a zene két sajátos irányzata, a középosztálybeli folk és a blackface minstrels közötti kölcsönhatásban mutatkozik meg.
A Hutchinson Family Singers, az északkeleti középosztály legnépszerűbb énekegyüttese a tizenkilencedik század közepén, talán a legjobb példa az első zenei törzsre. A csoport dalai a közösségi értékekben gyökerező amerikai identitást fejezték ki, a dalszövegek középpontjában az eltörlés, a nők jogai és a szocializmus álltak. A feketearcú minstrelsy ezzel szemben az északi üzleti elit, a déli rabszolgatartók és a fiatal, fehér, munkásosztálybeli férfiak közönségen alapuló koalíciójából alakult ki, akik számára a feketearcúság az egyéni önkifejezésben, az antiintellektualizmusban és a fehér felsőbbrendűségben gyökerező identitást fejezte ki. Előadói a rasszizmus szeretetbűnös változatát testesítették meg, amelyben a fehér közönség nagy része imádta a fekete arcú sztereotípiáknak megfelelő afroamerikaiakat, miközben ezeket a sztereotípiákat a fehér felsőbbrendűség racionalizálására használták. A huszadik század elejére az amerikai identitás blackface változata az amerikai fogyasztói kultúra részévé vált, míg Hutchinsonék dalai egyre inkább régimódinak számítottak. A Blackface Nation megvilágítja Amerika zenetörténetének központi iróniáját: a fekete, hitelesnek és kifejezőnek értelmezett zene nagy részét olyan emberek találták ki, adták elő és élvezték, akik erősen hittek a fehér felsőbbrendűségben.
Ugyanakkor a gyakran fehérnek, elnyomottnak és unalmasan burzsoának ábrázolt zene gyakran szociálisan és fajilag befogadó, a reformok iránt elkötelezett, és az amerikai kapitalista rend középpontjában álló erkölcstelenségek megkérdőjelezésének szentelt zene volt.
