Blind Bombing: Hogyan juttatta el a mikrohullámú radar a szövetségeseket a D-naphoz és a győzelemhez a II. világháborúban?

Olvasói vélemények

Norman Fine „Blind Bombing” című könyve részletesen bemutatja a mikrohullámú radarok fejlődését és jelentőségét a második világháború alatt, kiemelve mind a technológiai fejlesztéseket, mind a mögöttük álló személyes történeteket. Az elbeszélés a történelmi tényeket magával ragadó személyes anekdotákkal ötvözi, középpontjában a radartechnológia hatása áll az időjárási kihívások leküzdésében és a kulcsfontosságú katonai sikerek elérésében.

A könyv jól megírt, lebilincselő és magával ragadó, a bonyolult technikai részleteket az általános olvasók számára is érthetővé teszi. A második világháború tágabb történelmi összefüggéseit zökkenőmentesen ötvözi a személyes történetekkel, különösen a szerző nagybátyjának navigátorként szerzett tapasztalataival. Sok olvasó informatívnak találja, és új betekintést nyújt a mikrohullámú radarok háborúban betöltött szerepébe, így értékes kiegészítője a második világháborús tudományosságnak. Az írást aprólékosnak jellemezték, és a technikai szempontokat emberi érintéssel egyensúlyba hozó, lebilincselő elbeszélésmóddal.

Néhány olvasó úgy érezte, hogy a technikai értekezések soványak, és hiányzik belőlük a radartechnológia fejlesztése során felmerülő kihívások részletes feltárása. Néhány kritika azt kifogásolta, hogy a szerző leegyszerűsítő értékeléseket készít a német stratégiáról és a hírszerzési erőfeszítésekről. Voltak olyan esetek is, amikor a történelmi eseményekkel kapcsolatban ténybeli pontatlanságokat jegyeztek fel. E kritikák ellenére a könyv összességében jó kritikát kapott.

(27 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Blind Bombing: How Microwave Radar Brought the Allies to D-Day and Victory in World War II

Könyv tartalma:

1939 végén a náci Németország készen állt arra, hogy lerohanja Európát, és kiterjessze Adolf Hitler fasiszta uralmát. Ezzel egy időben azonban két brit fizikus feltalálta a rezonáns üregű magnetront. Ez a körülbelül hokikorong méretű eszköz kizárólag a szövetségesek számára nyitotta meg a radarban rejlő hatalmas lehetőségeket.

A radar felfedezése óta a huszadik század elején a fejlesztés a világ nagy részén csak fokozatosan haladt előre. Németországnak és Japánnak is volt radarja, de mindössze három év alatt a szövetségesek új radarja, amely a szigorúan titkos üregmagnetront tartalmazta, a háborút kétesélyesből biztosra vehetővé tette, még mielőtt az ellenség rájött volna, hogyan. Az ellenség primitív radarja és a szövetségesek új radarja közötti taktikai különbség hasonló volt, mint a muskéta és a puska közötti különbség. Az üregmágnesron bizonyult a legjelentősebb új találmánynak, amely hozzájárult az európai háború megnyeréséhez.

Norman Fine elmeséli a radar technikai kuriózumból korábban elképzelhetetlen támadó fegyverré válásának viszonylag ismeretlen történetét. Megismerkedünk a radar történetéhez, valamint a radar nyomásgyakorlással teli fejlesztéséhez és megvalósításához elengedhetetlen tudósokkal és harcosokkal. A Vakbombázás két olyan személyiséget mutat be, akik a történet kibontakozásában szerves szerepet játszottak: az egyik egy briliáns és nagyképű tudós, a másik egy könnyelmű huszonegy éves fiatalember, akit a békeidőben történő behívás elkapott.

Ez a valószínűtlen páros és egy maroknyi társuk a hadviselés forradalmának úttörője volt. Új támadási taktikákat fogalmaztak meg próbálkozások, kudarcok és kitartás révén, végül legyőzték a saját oldalukról és végül az ellenség részéről a nemet mondókat és az akadályozókat.