Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 15 olvasói szavazat alapján történt.
Bob Dylan and Leonard Cohen: Deaths and Entrances
Dylan és Cohen egyaránt hat évtizeden át jelen volt a zenei és költői életben. Ez a könyv azzal kezdődik, hogy tárgyalja kortárs jelentőségüket, és azt, hogy előadóként és lemezlovasként hogyan tudták fenntartani tartós vonzerejüket.
A szerzők azt állítják, hogy mind Dylan, mind Cohen közös korai törekvései a Beat-generációt tükrözik. Arra törekedtek, hogy elérjék Dylan Thomas hírnevét, aki bebizonyította, hogy egy bohém költő az akadémián kívül is boldogulhat, és hogy a feltétel nélküli társadalmi felelőtlenséggel éljék az életét. Bár Dylan és Cohen hírneve az évtizedek során ingadozott, azt az öntudatosan felvett személyiségek tartották fenn, amelyeket arra használtak, hogy eltávolodjanak nyilvános énjüktől.
Az énnek ez az elkülönülése szükségessé teszi a művészek valláshoz mint a belső identitás megtalálásának és megőrzésének útjához való viszonyának feltárását. Szövegeik és költészetük kapcsolatát Federico Garc a Lorcának az ihlet költészetéről és a „duende” érzelmi mélységeiről alkotott koncepciójának összefüggésében vizsgáljuk.
Ezek a gondolatok az elme kizökkentésére és az érzékek felszabadítására támaszkodnak, amelyek annyira megragadták Dylant és Cohent, amikor először olvasták Arthur Rimbaud és Lorca verseit és leveleit. A szerzők megmutatják, hogy az előadás és a költészet szerves egységet alkotnak, és az előadás 'duende'-je, azaz szenvedélye elválaszthatatlan a lírától vagy a költészettől, és közös Dylan, Cohen és a Beat-generáció számára.
