Bocsánatkérés

Olvasói vélemények

A felhasználók nagyra értékelik Oscar Wilde komédiáinak szellemességét és aktualitását, különösen kiemelve a humort és a társadalom meglátásait. Platón művei esetében az olvasók értékelik a filozófiai mélységet és az idővel kapcsolatos relevanciát, bár néhányan zavart fejeznek ki a tartalmi sajátosságokkal és a fordítási kérdésekkel kapcsolatban. A szövegek különböző változataival kapcsolatos tapasztalatok az elégedettség és a csalódottság keverékéről árulkodnak.

Wilde írásait humoruk, szókimondó szellemességük és társadalomkritikájuk miatt dicsérik. Az olvasók Szókratész filozófiáját magával ragadónak és relevánsnak találják, és egyes fordítások megragadják gondolatainak lényegét. Számos vélemény megemlíti a könyvek kiváló minőségét és gyors kiszállítását, valamint az elbeszélések általános élvezetét.

Egyes felhasználók bizonyos kiadásokat hiányosnak találnak (pl. nem meghatározott fordítók), ami zavart és elégedetlenséget okoz. Vannak panaszok a darabok olvashatóságára, különösen a formátumok közötti átmenetkor (könyv vs. film). Néhány vélemény kritizálja az egyes verziók minőségét, megemlítve a rossz formázást és a nem egyértelmű fordításokat.

(38 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Apology

Könyv tartalma:

A Szókratész apológiája egy szókratészi dialógus a jogi önvédelemről szóló beszédről, amelyet Szókratész (i. e. 469-399) mondott el i. e. 399-ben a vallástalanság és korrupció miatt indított perében.

Konkrétan a Szókratész apológiája védekezés az ellen a vád ellen, hogy "megrontotta az ifjúságot" és "nem azokban az istenekben hisz, akikben a város hisz, hanem más daimóniákban, amelyek Athén számára újszerűek" (24b). (2)

A Szókratész filozófus peréről és haláláról szóló elsődleges források közül a Szókratész apológiája az a párbeszéd, amely a tárgyalást ábrázolja, és az Euthyphro, Phaidón és Kritón mellett egyike annak a négy szókratészi dialógusnak, amelyeken keresztül Platón részletezi a filozófus Szókratész utolsó napjait.

A Szókratész apológiája azzal kezdődik, hogy Szókratész a talán 500 athéni férfiból álló esküdtszékhez fordul, hogy megkérdezze, meggyőzték-e őket Lükón, Anitosz és Méletosz szónokok, akik a város ifjúságának megrontásával és az athéni panteon elleni istentelenséggel vádolták Szókratészt. Beszédének első mondata megalapozza a párbeszéd témáját - azt, hogy a filozófia a tudatlanság beismerésével kezdődik. Szókratész később pontosítja a filozófia e pontját, amikor azt mondja, hogy minden bölcsesség, amellyel rendelkezik, abból a tudatból fakad, hogy semmit sem tud (23b, 29b).

A tárgyalás során Szókratész utánozza, parodizálja és kijavítja az orátorokat, a vádlóit, és arra kéri az esküdteket, hogy állításainak igazsága, nem pedig szónoki képességei alapján ítéljék meg őt (vö. Lüsziasz XIX 1,2,3; Iszeusz X 1; Iszókratész XV 79; Aiszkhines II 24). Szókratész azt mondja, hogy nem kifinomult nyelvet fog használni - gondosan elrendezett, díszes szavakat és kifejezéseket -, hanem a görög nyelv köznapi nyelvezetét használva fog beszélni. Szókratész azt mondja, hogy úgy fog beszélni, ahogyan az agórán és a pénzasztaloknál beszélt, ami - mint mondja - az anyanyelve és hazája divatja. Bár Szókratésznek felajánlották a lehetőséget, hogy az esküdtszék előítéleteit lecsillapítsa, minimális engedményt téve a korrupció és istentelenség vádjaira, nem enged a tisztességéből, hogy elkerülje a halálbüntetést. Az esküdtszék halálra ítéli Szókratészt.