Boeing B-29 Superfortress

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Könyv tartalma:

A B-29 Superfortress volt a dugattyús meghajtású támadó légierő végleges kifejezése. Egy olyan légierő számára tervezték, amely lassan kezdte felismerni, hogy nagyobb és nehezebb repülőgépekre van szüksége műveletei támogatásához, különösen a Csendes-óceánon. A B-29-es a szintén úttörő B-17-es által keltett hullámokon lovagolva egy nagyobb, nagyobb képességű és összetettebb platform volt, amely az európai légiháború számtalan tanulságát építette be.

Hamarosan elhatározták, hogy a B-29-es kivételes, 3250 mérföldes hatótávolságát a csendes-óceáni hadszíntéren használják ki, ahol a hasznos teher a továbbiakban pusztítást végzett a Japán Birodalom erői között. A katonai célpontok mellett a külön erre a célra létrehozott 20. légierő B-29-esei kezdetben indiai és kínai támaszpontokról kemény csapást mérnek a japánok hazai szigetei ellen, mielőtt MacArthur Japán felé irányuló nyomulása után következnének. A B-29-esek Tinian szigetéről dobtak atombombát Hirosima és Nagaszaki városaira.

A B-29-es az égbolt igazi behemótja volt, és repülési kitartása miatt a tízfős személyzetet pihenőágyakkal, távirányítású védekező ágyúkkal és a repülőgép elejét és hátulját összekötő alagúttal látták el. Emellett strapabíró is volt, képes volt a legegyszerűbb leszállópályák használatára is, feltéve, hogy azok elég hosszúak voltak. Új repülőgépként a B-29-es nagy szárnyterhelése ellenére kihívást jelentett mind az új, mind az átképző pilóták számára. A nagyméretű repülőgép vezetésétől kezdve a számos rendszer működtetéséig a B-29-es éppoly összetett volt, mint amilyen nagy, és a tízfős személyzet minden tagjának ismernie kellett a feladatát, és azt hibátlanul kellett ellátnia, hogy biztosítsa az üzemeltetés hatékonyságát.

A háború utáni korszakban a B-29-est megtartotta az USAAF, majd 1948-tól az USAF elsődleges stratégiai bombázóként. A B-29-es harci napjai még korántsem értek véget, és a későbbiekben Korea egén is bevetésre került. A B-29-es a Királyi Légierő bombázókapacitását is kiegészítette, amíg a Bomber Command a Canberra és a sugárhajtású V-bombázók következő generációjának érkezésére várt.

A B-29-es több mint megérdemelte helyét a repülés hírnevének csarnokában. Olyan repülőgép volt, amely megelőzte korát, és hozzájárult a katonai repülés új korszakának bevezetéséhez, valamint kézzelfogható hidat képezett az új és a régi módszerek között.