Értékelés:
Paul Dunion „The Incredible Value of Being An Apprentice” (A tanonc lét hihetetlen értéke) című könyve nagyra értékelt az élet rejtélyeinek mélyreható feltárása és az élet tanoncaként való kihívások elfogadásának fontossága miatt. Az olvasók nagyra értékelik Dunion képességét arra, hogy történeteken és személyes meglátásokon keresztül mutassa be az összetett pszichológiai fogalmakat, amelyek elősegítik a növekedést és a bölcsességet. A könyv a sebezhetőségre és a tökéletlenség elfogadására ösztönöz, mint a személyes fejlődés kulcsára.
Előnyök:⬤ Jól megírt
⬤ jelentős hozzájárulás a személyes lelki utazásokhoz
⬤ elgondolkodtató és éleslátó
⬤ növekedésre, sebezhetőségre és odafigyelésre ösztönöz
⬤ józan életszemléletű megközelítéseket kínál
⬤ erősen rezonál az olvasók személyes tapasztalataira és coaching munkájára.
Néhány olvasó talán túl filozofikusnak vagy elvontnak találja a témákat; az élet olyannak való elfogadására helyezett hangsúly nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog, aki közvetlenebb megoldásokat vagy megvalósítható tanácsokat keres.
(5 olvasói vélemény alapján)
Wisdom: Apprenticing to the Unknown and Befriending Fate
Bölcsesség: Az ismeretlenhez tanuló és a sorssal barátkozó bölcsesség egy ilyen tanulóévről szóló világos beszámoló. A mű fő témája: Az életet nem lehet jól csinálni; és ha megengeded, az élet téged is jól csinálhat.
Az élet helyes irányba terelésére irányuló törekvések - beleértve a Spirituális kerülőutat, az Intellektuális kerülőutat, a Pszichológiai feldolgozási kerülőutat és az Apróságok kerülőutat - mint az élet rejtélye, kiszámíthatatlansága és bizonytalansága körüli állítólagos kerülőutak lelepleződnek. A mű egy egyedülálló fejlődési modellt kínál, amely leírja, hogyan fejlődik a bölcsesség, miközben hagyjuk, hogy a vereség megszakítsa az ego szuverenitási igényét, felkészítve minket az élet elkerülhetetlen uralmának összeegyeztetésére. Ezután elkezdhetjük megélni a kérdést: Mit kér az élet tőlünk? A tanonckodás további érése úgy történik, hogy megéljük a kérdést: Hogyan erősítjük meg, hogy mi az, ami valóban számít? A célközönség azokból áll, akik nem hajlandók elhinni, hogy az öregedés azt jelenti, hogy éveket halmozunk fel, miközben koktélokkal masszírozva és golfozva csúszunk bele a középszerűségbe.
Munkáim továbbra is egy olyan, a középkorhoz közeledő népességet tárnak fel, akik kiábrándultak az öregedés uralkodó kulturális felfogásából.
El akarják hinni, hogy az öregedés nem egyszerűen arról szól, hogy elmenekülünk a beteljesületlen karrier elől, és megtapasztaljuk a szellemi és fizikai hanyatlást. Ennek a csoportnak nagy hasznára válik a mű világos leírása arról, hogyan lehet felépíteni egy személyes episztemológiát, vagy mit jelent "megtanulni, hogyan kell tudni".
A szöveg bevezeti a jó tudás fogalmát, amely elkerüli egy tény bizonyossággal való megbélyegzését. Az olvasót arra ösztönzi, hogy kötelezze el magát a tudó megismerése mellett, tekintettel az elfogultságokra és a pszichológiai védekezésekre, üdvözölve a kétértelműséget és a tudatlanságot. A célközönség továbbá azokat a nyugdíjkorhatárt elérőket foglalja magában, akik szeretnék elhinni, hogy élettapasztalatuk nem korlátozódik személyes és szakmai győzelmek és vereségek sorozatára.
Inkább egy örökséget szeretnének hátrahagyni végső felajánlásként, felvállalva a jól megélt életet, miközben felkészültnek érzik magukat arra, hogy elhagyják ezt a földi síkot. Az öregedő tanoncot arra ösztönzik, hogy szerezzen egy olyan ereklyét, amely valamilyen korai hajtóerőt szimbolizál, amely a kaland és a becsvágy nevében hatalmat adott. A fejlődés hét szakaszát vizsgáljuk, amelyek a becsvágy hajtóerejétől a megkülönböztető bölcsesség hajtóerejéig vezetnek.
Mivel egyre kevesebbet kell bizonyítania, az öregedő tanonchoz eljön a kegyelem, megszakítva a sürgetés érzését. A hála kibékít minket a kegyelemmel, az irgalom szemébe morfondírozva, ahogy az öregedő tanonc most már tudja az otthon igazi nevét.
