Boldogság a premodern judaizmusban: Erény, tudás és jólét

Eredeti címe:

Happiness in Premodern Judaism: Virtue, Knowledge, and Well-Being

Könyv tartalma:

Nem szokás azt gondolni, hogy a zsidókat érdekelte a boldogság, vagy hogy a judaizmusnak bármi mondanivalója lenne a boldogságról. Éppen ellenkezőleg, a boldogság fogalma a zsidó gondolkodók központi kérdése volt.

Hava Tirosh-Samuelson bemutatja, hogy a rabbinikus judaizmus elsősorban a boldogság elérésének receptjeként tekintett magára, és hogy a boldogságról szóló diskurzus megragadja a zsidó szellemtörténet fejlődését az ókortól a XVII. századig. Ezeknek az állításoknak akkor van értelme, ha a boldogságot Arisztotelész Nikomakhész etikájában megfogalmazott gondolatai alapján emberi boldogulásként értelmezzük.

Az erényt, a tudást és a jólétet összekapcsolva Arisztotelész boldogságelemzése már a görög-római világban nyomon követhető az emberi boldogulás zsidó értelmezésében, de a görög és a zsidó boldogságszemlélet összeolvadása a középkorban érte el csúcspontját Mózes Maimonidész és követőinek gondolkodásában. Még a Maimonidész elképzeléseivel kapcsolatos viták is úgy tekinthetők, mint a boldogság értelméről és elérésének módjáról szóló viták a judaizmuson belül.

E könyv nagy része tehát Arisztotelész etikájának a középkori zsidó filozófiában való recepciójával foglalkozik. Ez a könyv bemutatja, hogy a boldogság bizonyos fogalma hogyan tükrözi egy adott korszak szellemi kultúráját, beleértve a zsidóság, az iszlám és a kereszténység közötti kulturális cseréket.

Hava Tirosh-Samuelson a boldogságról szóló diskurzust a Bölcsesség és a Tóra, a filozófia és a vallás, az ész és a hit drámai kölcsönhatásaként mutatva be, a zsidó szellemtörténet lenyűgöző körútját mutatja be a szakemberek és a nem szakemberek számára egyaránt.