Happiness in Nineteenth-Century Ireland
A modern ír történelem egyik legmaradandóbb trópusa a MOPE-tézis, vagyis az az elképzelés, hogy az írek voltak a valaha volt legelnyomottabb nép. A politikai elnyomás, a kényszerű kivándorlás és az endémiás szegénység központi helyet foglal el a XIX.
századi Írország történetírásában. Ez a kötet problematizálja az általános nyomorúság feltételezését, és azt a sokféle, gyakran meglepő módot mutatja be, ahogyan az írek keresték, kifejezték és megírták a boldogságot. A már elismert és feltörekvő tudósok nemzetközi csoportját tömörítő kötet az érzelemtörténet feltörekvő területét vizsgálja, és azt, hogy milyen lehet a boldogság írországi története.
A tizenkilencedik században a boldogság fogalma a szerencse vagy a jó szerencse egy fokát jelentette, de ugyanígy társult a jó és erkölcsös életből fakadó pozitív érzésekkel is. Boldogság lehetett a gazdagság, a hírnév vagy a politikai siker elérése, de az is, ha egy síró csecsemőt álomba ringattak.
A boldogságot történelmi kontextusban olvasva többre utal, mint az elégedettség egyszerű kifejezése. A személyes levelezésben, a naplókban és a regényekben a boldogság kifejezése a közönség és a szerző elvárásaival volt terhelt, és kulturális elképzelések által befolyásolt arról, hogy minek lehet vagy kell boldognak lenni.
Ez a kötet azt vizsgálja, hogy a boldogság eszméje hogyan alakította a társadalmi, irodalmi, építészeti és esztétikai törekvéseket a század folyamán. SZERZŐK: Luain, David McCready, Ciara Thompson, Andrew Tierney, Kristina Varade, Mai Yatani.