Bolondok keresztes hadjárata: Jugoszlávia, a NATO és a nyugati téveszmék

Olvasói vélemények

Diana Johnstone könyvének recenziói kritikusan elemzik a NATO jugoszláviai beavatkozásait, és a konfliktus szerb szemszögből történő bemutatásával megkérdőjelezik a mainstream narratívákat. Míg sok recenzens dicséri a kutatás mélységét, az írás világosságát és a téma fontosságát, néhányan kritizálják a könyvet az érzékelt elfogultság és a kihagyások miatt.

⬤ Jól kutatott, széles körű dokumentációval
⬤ világos és lebilincselő írás
⬤ egyedülálló nézőpontot nyújt a jugoszláv konfliktusról
⬤ arra ösztönzi az olvasókat, hogy megkérdőjelezzék a média főáramú narratíváit
⬤ a geopolitikai kérdések megértéséhez nélkülözhetetlen forrásként emelték ki
⬤ dicsérik, hogy gyakran figyelmen kívül hagyott történelmi igazságokat tár fel.

⬤ Kritizálták az elfogult, kizárólag a szerb nézőpontra összpontosító szemlélet miatt
⬤ egyes kritikusok szerint a konfliktus fontos aspektusai kimaradtak
⬤ egyesek az egyensúly hiányával és az érzelmekkel terhelt narratíva bemutatásával vádolták
⬤ szkeptikusan fogadták az ellentétes politikai nézeteket valló olvasók, akik megkérdőjelezték a tudományos alaposságot.

(62 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Fools' Crusade: Yugoslavia, Nato, and Western Delusions

Könyv tartalma:

Az állítólagosan humanitárius alapon történő katonai beavatkozások a hidegháború utáni globális rend bevett jellemzőjévé váltak. Szeptember 11. óta a militarizmusnak ez a formája új és kiszámíthatatlan méreteket öltött. Diana Johnstone jól dokumentált tanulmánya bemutatja, hogy a közvéleményben és mindenekelőtt a liberalizmus és a baloldal politikai kontextusában az ilyen beavatkozások legitimitásának megalapozásában döntő jelentőségű pillanat volt a volt Jugoszlávia 1999-es humanitárius bombázása.

A Jugoszlávia felbomlásához vezető polgárháborúk során egy összetett történelmet erkölcsi színjátékként mutattak be, amelyben a szerepeket a kapitalista Nyugat erkölcsi igényeinek megfelelően írták meg. A muszlimok védtelen áldozatként, a szerbek pedig népirtó szörnyetegként való azonosítása félelmet és gyűlöletet szított Jugoszlávián belül, és előkészítette az utat ahhoz, hogy a hatalmat a régió népétől olyan nemzetközi ügynökségekre, mint a NATO, helyezzék át.

Csalódások és önbecsapások a jugoszláv történelem valóságával veti össze a népszerű mítoszokat. Johnstone azonosítja a közös geopolitikai érdekeket, amelyek az ilyen katonai beavatkozásokat áthatják, és meggyőzően érvel amellett, hogy ezek inkább problémákat teremtenek, mintsem megoldanák azokat. Megmutatja, hogy a koszovói háború a valóságban a modellje volt a jövőbeni pusztításoknak az olyan országok ellen, amelyeket potenciális fenyegetésnek tekintenek egy olyan nemzetközi közösség hegemóniájára nézve, amelyet jelenleg úgy határoznak meg újra, hogy kizárjanak vagy marginalizáljanak mindenkit, kivéve azokat, akik megfelelnek az Egyesült Államok érdekeinek.

A záró fejezet azt mutatja be, hogy a Jugoszláviára készített forgatókönyv hogyan játszódik újra Afganisztánban. Hogy Milosevics pere a hágai Nemzetközi Bíróság előtt vagy bin Laden elfogása megfelelő lezárást jelent-e majd ennek az ideológiai színjátéknak, nyitott kérdés marad.