Értékelés:
Malcolm Gaskill „Boszorkánykeresők” című könyve a 17. századi angliai boszorkányüldözés viharos időszakát tárja fel, részletesen bemutatva Matthew Hopkins és John Stearne önjelölt boszorkánykeresők tevékenységét. Alapos történelmi kontextust biztosít, feltárva azokat a társadalmi tényezőket, amelyek széles körű paranoiához és a boszorkánysággal vádolt egyének, elsősorban idős nők üldözéséhez vezettek. Az elbeszélés a részletes kutatást olvasmányos prózával ötvözi, így válik közérthetővé és mégis tanulságossá. Néhány olvasó azonban úgy érezte, hogy hiányzik belőle az elemzői mélység, és lehetett volna tömörebb is.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és jól megírt
⬤ hozzáférhető és lebilincselő elbeszélés
⬤ alapos történelmi kontextust nyújt
⬤ szemet gyönyörködtető és informatív
⬤ ötvözi a népszerű és a tudományos történelmet
⬤ ajánlott a történelem szerelmeseinek
⬤ nagyszerű érték és minőség a vásárlásban.
⬤ Egyes olvasók szerint túl hosszú és ismétlődő
⬤ hiányoznak a mélyebb elemzői meglátások
⬤ a kezdeti benyomások félrevezetőek lehetnek, mivel nem fikciós könyvről van szó
⬤ az olyan konkrét személyekkel kapcsolatos információk, mint Hopkins és Stearne, korlátozottak lehetnek
⬤ a hasonló esetek részletes ismertetése miatt unalmas lehet.
(41 olvasói vélemény alapján)
Witchfinders: A Seventeenth-Century English Tragedy
1645 tavaszára a két évig tartó polgárháború szörnyű áldozatokat követelt Angliától. Az emberek rettegésben éltek, miközben a betegségek és a szegénység terjedt, és a nemzet politikailag egyre megosztottabbá vált.
Essex egy távoli szegletében két homályos úriember, Matthew Hopkins és John Stearne kihasználta a korszak nyugtalanságát és törvénytelenségét, és brutális hadjáratot indított, hogy kiűzze a feltételezett gonoszt a környezetéből. Suffolkot és Kelet-Angliát lóháton bejárva mindenütt démonokat és bálványimádókat fedeztek fel. Kínzások segítségével rémült foglyokból kicsikarták a sátánnal és démoni szellemekkel való érintkezés bevallását.
Malcolm Gaskill elismert történész elmeséli az angol történelem legkegyetlenebb boszorkányüldözésének hátborzongató történetét. 1647 őszére legalább 250 embert - főként nőket - fogtak el, hallgattak ki és hurcoltak bíróság elé.
Több mint százat felakasztottak, ami miatt Hopkinst a kritikusok és a rajongók egyaránt „boszorkányüldöző tábornoknak” nevezték. Bár kampányukat soha nem hagyták jogilag jóvá, a helyi nemesek, papok és falusiak támogatását is megszerezték.
Míg a Boszorkánykeresők egy egyedülálló és tragikus történelmi pillanatról szól, amelyet a vallási buzgalom táplált, ma arra emlékeztet, hogy a félelem és a fanatizmus milyen erővel képes arra ösztönözni a hétköznapi embereket, hogy másokat démonizáljanak.
