Botladozva az örökkévalóság felé: Önmagunk elvesztése és megtalálása Jézus keresztjében

Olvasói vélemények

Josh White „Az örökkévalóság felé botladozva” című könyve ötvözi a személyes elbeszélést a keresztény teológiával, és mélyen magával ragadja az olvasót a hit, a megbocsátás és Krisztus keresztjének jelentőségét bemutató, átlátható témakörével. A kegyelmet és a reményt hangsúlyozó könyv sokaknál visszhangra talál, mély érzelmi hatást hagyva olvasóiban.

A könyv gyönyörűen megírt és jól felépített, a személyes tapasztalatok és a szilárd teológia olyan keverékét kínálja, amely megközelíthető és átélhető. Az olvasók nagyra értékelik érzelmi mélységét, őszinteségét és azt az átalakító perspektívát, amelyet Jézus keresztjéről nyújt. Sokan találták inspirálónak, bátorítónak és nehezen letehetőnek, így értékes olvasmány mindazok számára, akiket érdekel a hitük elmélyítése.

Néhány kritika nem fogalmaz meg említésre méltó kritikát, de néhány olvasó úgy érezheti, hogy a könyv túlságosan mélyen személyes, ami esetleg korlátozza a vonzerejét azok számára, akik egy tudományosabb teológiai értekezést keresnek.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Stumbling Toward Eternity: Losing & Finding Ourselves in the Cross of Jesus

Könyv tartalma:

Élj szabadságban és bőségben, ahogyan frissen felfedezed Jézus keresztjét Josh White befolyásos prédikátor és zenész erőteljes történetein és bibliai meglátásain keresztül.

Szorongó korunk középpontjában a kétségbeesés visszhangzik. A leghevesebb erőfeszítéseink ellenére úgy tűnik, sosem találjuk meg az értelmet, a mélységet és a szépséget, amire vágyunk. Hová forduljunk? Annyi hang ígér boldogságot és végtelen létrát, amelyen felmászhatunk egy olyan teljesség felé, amelyet úgy tűnik, nem tudunk elérni.

Mi van azonban, ha amit keresünk, az már leért hozzánk?

Az Örökkévalóság felé botladozva című könyvében Josh White író, lelkész és lemezlovas vallomásos történeteket és teológiai meglátásokat kínál, miközben saját múltjának fájdalmát, a jelen bonyolult "keverékét" és a jövő gyönyörű bizonytalanságát a kegyelem szemüvegén keresztül értelmezi. Éles és őszinte prózát használva feltárja, hogy a kereszténység legismertebb szimbóluma - Jézus keresztje - miért a leginkább félreértett is. Megmutatja, hogy miért nem a tökéletességhez vagy a sikerhez való eljutás, hanem a megfeszített Krisztus megismerése a cél kétségbeesett létünkben.

A kereszt nem olyan dolog, amit a státusz felé kell megmászni. Hanem valami, amin meg kell halni. Ez az a hely, ahol az illúziók meghalnak és a sebek begyógyulnak. A kereszt az a hely, ahol a megfeszített Isten olyan szavakat mond felettünk, amelyek szabadságot hoznak. Szabadságot a hiábavalóságtól. Szabadságot, hogy reménységgel éljünk. Szabadságot, hogy igazán szeressünk.

Amikor elveszítjük és megtaláljuk magunkat Jézus keresztjében, felfedezzük, hogy még az élet legdiszonánsabb hangjai is megváltást nyerhetnek az Ő énekében, még akkor is, amikor az örökkévalóság felé botorkálunk.