Bouncing Back: Critical reflections on the Resilience Concept in Japan and South Africa
2018-ban Dél-Afrika úgynevezett "anyavárosa", Fokváros került a világ reflektorfényébe, mivel a világon elsőként "majdnem" elfogyott a víz, ami csak tovább fokozta a társadalmi-gazdasági és politikai színezetű környezeti nehézségek között tántorgó lakosságra nehezedő nyomást. Japán ezzel szemben régóta nemzetközi hírnévre tett szert a természeti és antropocentrikus válságok hatalmas méreteit tekintve, amelyekkel az emberek szembesültek, amelyeken túlléptek, és amelyeknek eleget tettek.
Ezek közül a legutóbbi (a pandémia előtti) esemény a 2011-es szökőár és a Fukushima Daiichi atomerőmű balesete volt. Mi jut eszünkbe, ha Japán, Dél-Afrika és a rugalmasság fogalma egyazon kifejezésben szerepel? Nos, ha figyelembe vesszük, hogy a társadalmak hogyan reagálnak a (természeti és ember okozta) katasztrófákra, Japán és Dél-Afrika sokak listáján előkelő helyet foglal el mind a győzelmeink, mind a kudarcaink tekintetében, amelyek a katasztrófák pillanataiban a legsebezhetőbbekkel kapcsolatosak. Ez a szerkesztett kötet transzdiszciplináris nézőpontokra és több helyszínen végzett kutatásokra támaszkodva elmélkedik arról, hogy milyen nagy tétje van annak, amikor az embereknek ismételten túl kell élniük a válságot.
A szerzők a "rezilienciát" vitatott, ugyanakkor generatív szemüvegen keresztül vizsgálják korunk néhány kiemelkedő kérdését. A két, látszólag különböző geopolitikai helyszínről származó felismerések kísértetiesen kapcsolódnak egymáshoz, és rávilágítanak a katasztrófára adott kollektív és egyéni válaszok kérdéseire - olyan kérdésekre, amelyekkel a Covid-19 globális világjárvány nyomán most mindenki, mindenhol és sürgősen meg kell küzdenie.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)