Bound to the Battle God: A Fantasy Romance

Olvasói vélemények

A könyvet a magával ragadó világépítés, a magával ragadó karakterek és a humorral átszőtt elbeszélésmód miatt nagy tetszést aratott. Az olvasók értékelik az egyedi portálfantasy elemeket, a romantikus kapcsolat alakulását, valamint a kaland és a fűszer keveredését. Vannak azonban kritikák a tempót, a szerkesztési következetlenségeket és néhány olyan karaktervonást illetően, amelyek néhány olvasó számára visszatetszőek lehetnek.

⬤ Remek világépítés jól definiált karakterekkel
⬤ humoros írás
⬤ egyedi portál-fantasy cselekmény
⬤ magával ragadó, lassan felpörgő romantika
⬤ erős karakterfejlődés
⬤ magával ragadó kaland
⬤ szórakoztató interakciók a főszereplők között
⬤ a karakterek fejlődésének elismerése
⬤ jól megírt és kreatív elbeszélés
⬤ magával ragadó és lebilincselő történet.

⬤ Szerkesztési és lektorálási problémák, többek között következetlenségek és nyelvtani hibák
⬤ időnként lassú tempó
⬤ egyes karakterek idegesítőnek érezhetők
⬤ ismétlődő gondolatmenetek
⬤ hosszú könyv, amit egyesek túl hosszúnak éreznek
⬤ néhány olvasó számára kiszámítható befejezés
⬤ a karakterek dinamikája nem biztos, hogy mindenkit érdekel.

(1511 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Amikor elmentem a szomszédom lakásához, hogy furcsa hangok után nyomozzak, nem gondoltam volna, hogy egy másik világba esek át egy portálon. Mégis itt vagyok, egy idegen egy még furcsább országban...

és itt ragadtam. Ebben a világban a hatalomnak van igaza, az emberek kardot viselnek, és istenek járnak a földön. Megérkezésem után pár perccel már rabszolga vagyok.

Vicces hely.

Hogy jutok haza? NAGY kérdés. Bárcsak tudnám a választ.

Az egyetlen ember, aki talán tudna segíteni, az az egyetlen ember, akit a legjobban meg akarok fojtani. Aron, a viharok ura, a harc mészáros istene az új társam. Vagy inkább, én vagyok az ő társa.

Mint Aron horgonya a halandók birodalmához, én vagyok az, akinek át kell vezetnem őt a halandók világába való száműzetésén. Ha. Vicceltem vele.

Semmit sem tudok erről a helyről. De Aronnak és nekem közös célunk van - hazajutni.

És olyan kötelék köt össze minket - horgonyt és istent - ami semmi máshoz nem hasonlítható. Szóval együtt utazunk. Veszekszünk.

Együtt fürödünk.

Együtt harcolunk a sok-sok ellenségünk ellen. És persze, ő egy isten, de egy arrogáns bunkó is. Pimasz, dögös, ellenállhatatlan bunkó.

Semmi közöm nem lenne hozzá. És főleg nem szabadna vele tennem dolgokat. Halandók és istenek nem keverednek.

Ragaszkodunk a tervhez, és nem veszünk tudomást a vonzalmunkról. Koncentráltan, egy célt szem előtt tartva. Egyetlen feladatot.

Egy céllal. Összpontosítva. A fenébe, a végén megint megcsókolom, ugye?