Bozótember katonák: A 31., 201. és 203. zászlóalj története az 1974-90-es határháborúban

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes képet adnak a könyvről, kiemelve, hogy részletes antropológiai tanulmányt nyújt a dél-afrikai 31. zászlóaljról és a benne szolgáló bushmanokról, de csalódottságot fejeznek ki a hadtörténeti tartalom és szerkezet hiánya miatt. Egyes olvasók jól megalapozottnak és érzelemgazdagnak találták, míg mások a szervezést és a benne szereplő anekdoták relevanciáját kritizálták.

A könyv jól megírt, alaposan kutatott, és átfogó tanulmányt nyújt a 31. zászlóalj felállításáról és az abban részt vevő bushmanokról. A kutatást személyes anekdotákkal ötvözi, ami egyes olvasók számára szórakoztatóvá és érzelemgazdaggá teszi a könyvet.

A könyvet kritika éri amiatt, hogy nem váltja be a hadtörténelemmel szemben támasztott elvárásokat, helyette túlságosan az antropológiára és a szociológiára összpontosít. Szenved a rossz szerkezet, a következetlen szervezés és a lényegtelen anekdoták miatt. A műveletekre és a taktikára vonatkozó kulcsfontosságú információk minimálisak, és hiányoznak belőle az olyan hasznos elemek, mint a térképek és az organigramok.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Bushmen Soldiers: The History of 31, 201 and 203 Battalions in the Border War 1974-90

Könyv tartalma:

A bushman katonák voltak a határháború legkiválóbb mindenes harcosai. Az őslakosok közül elsőként ragadtak fegyvert Dél-Afrika érdekében, és az utolsók között voltak, akik letették a fegyvert.

A határ legöregebb és legbozótosabb népeként, könyörtelen nyomkeresőként és elkötelezett katonaként váltak rettegetté. Mivel primitív vadászó/gyűjtögető kultúrából származtak, jól reagáltak a modern hadviselésben való gyorstalpaló tanfolyamra. Az automata fegyverek és aknavetők használata, valamint fenomenális nyomkövető képességeik félelmetes harci erővé tették őket.

A Savannah hadművelet során hagyományos szerepben, a Zulu munkacsoport részét képező Alpha harccsoportként vetették be őket, és egy hónap alatt körülbelül 2000 kilométert haladtak előre.

Ezt követően a bushmanok egy részét ejtőernyősökké képezték ki, és az ellenséges vonalak mögött reccserként szolgáltak. Másokat különböző egységekhez csatoltak nyomkövetőként és vezetőként.

Hűségük és bátorságuk elismeréseként Honoris Crux kitüntetéseket adományoztak ezen elit alakulat tagjainak és volt tagjainak. A háború után ellentmondások követték a zászlóaljat Dél-Afrikába. Az évszázadokon át üldözött bushmanok hihetetlen túlélési képességről tettek tanúbizonyságot, és figyelemre méltóan jól alkalmazkodtak a modern világhoz.

A kőkorszakból kevesebb mint 20 év alatt történt átmenetük olyan történet, amelyet soha nem fognak elfelejteni. Az "Afrika Gurkháiként" emlegetett bushmanok bebizonyították, hogy felülmúlhatatlanok. Ez a könyv a 31.

és 201. zászlóalj és figyelemre méltó személyi állományának kivételes, számos fényképpel illusztrált feljegyzése.