Brancardier, Section 646
Szükségünk van-e még több szóra és fotóra az első világháborúról, a lövedéklyukak pusztaságában álló, összetört fákról, a halállal szembe néző fiatalemberekről? Miért kell még több? Ebben az esetben két egyszerű okból:
Az első, és legfontosabb, személyes. Az I. világháborút oly szépen dokumentáló történetek, emlékiratok, regények és versek sokaságában nekem, aki csak azért állítottam össze ezt a kötetet, hogy tisztelegjek édesapám előtt, az a véleményem, hogy most Winston Churchill, Robert Graves, Erich Remarque és Siegfried Sassoon társaságában kell a polcra kerülnie. Ez nekem megfelel, és a síron túl is megenged neki egy jót kacagni.
Másodszor, bár elveszett lesz a mérföldnyi más kötetek között, az övé hozzáadja a saját kis hangját azok hatalmas kórusához. Legyen ez teljesen elegendő.
Ha egy napon csodával határos módon ez a kötet a kezedbe kerül, és tétlenül lapozgatod, tedd ezt toleránsan és óvatosan, mert ezek az én apám hamvai. Szeretted volna őt, és ő téged.
-Charles E. Moore.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)