Értékelés:

A könyv a márkaépítés mélyreható feltárását nyújtja, különös tekintettel az építészet és a márkastratégia metszéspontjára. Átfogó elemzést nyújt arról, hogy a különböző márkakörnyezetek hogyan befolyásolják a fogyasztói élményeket. Bár a szöveg egyes részei kanyargósnak tűnhetnek, az elemzés elismerten kifizetődő és elgondolkodtató.
Előnyök:A könyv az építészetet és a márkastratégiát ötvöző, egyedülálló nézőpontot kínál a márkaépítésről. Informatív és szórakoztató, olyan jól ismert példákra támaszkodva, mint a Disney és a Starbucks. Az elemzés alapos, és fantáziadús gondolkodásra ösztönöz a márkaépítéssel kapcsolatban. Az élménygazdaság és a városi márkaépítés iránt érdeklődőknek ajánlott.
Hátrányok:A könyv egyes részei elkalandoznak, ami elvonatkoztathat az általános hangsúlytól. A könyv kissé speciális lehet, ami kevésbé teszi hozzáférhetővé a márkaépítés vagy az építészet iránt nem mélyen érdeklődő olvasók számára.
(4 olvasói vélemény alapján)
Brandscapes: Architecture in the Experience Economy
Az építészet mint lenyomat, mint márka, mint az átalakulás új médiuma - a helyek, közösségek, vállalatok és emberek számára.
A huszonegyedik században meg kell tanulnunk, hogy a városokat ne égboltként, hanem márkaképként, az épületeket pedig ne tárgyként, hanem reklámként és célpontként tekintsük. Az élménygazdaságban maga az élmény vált termékké: már nem tárgyakat, hanem érzéseket, sőt életstílusokat fogyasztunk. A márkaképek új környezetében az épületek nem arról szólnak, hogy hol dolgozunk és élünk, hanem arról, hogy kinek képzeljük magunkat. A Brandscapes című könyvében Anna Klingmann kritikusan szemléli a márkaépítés ellentmondásos gyakorlatát, megvizsgálva annak előnyeit, és mérlegelve, hogy milyen károkat okozhat.
Klingmann amellett érvel, hogy az építészet használhatja a márkaépítés koncepcióit és módszereit - nem az építészek gyors és könnyű eladási eszközeként, hanem a gazdasági és kulturális átalakulás stratégiai eszközeként. A márkaépítés az építészetben az identitás kifejezését jelenti, legyen szó akár egy vállalkozásról vagy egy városról; New York, Bilbao és Sanghaj arra használta az építészetet, hogy javítsa imázsát, gazdasági növekedést generáljon, és növelje pozícióját a globális faluban. Klingmann a mai brandcaping különböző fajtáit vizsgálja, Disneylandtől, Las Vegastól és a Times Square-től - a branding prototípusaitól és esettanulmányaitól - a Prada szupersztár építész által tervezett bevásárló epicentrumaiig és a Niketown banálisságáig.
Klingmann azonban a status quo felvázolásán túl a márkaképek veszélyeire is figyelmeztet. Klingmann szerint azáltal, hogy az átfogó városi beavatkozásokkal szemben a jellegzetes épületek létrehozását részesítik előnyben, és identitásukat elválasztják a társadalmi szövet komplexitásától, a mai márkaképek sok esetben a másolás kultúráját eredményezték. Mivel az élmények egyre inkább árucikké válnak, és a globális táj egyre homogenizáltabbá válik, az építészekre hárul a feladat, hogy az egyre aszeptikusabbá váló tájat értelmes átalakításokkal töltsék meg.
Hogyan használhatják az építészek a márkaépítést eszközként arra, hogy a helyeket belülről kifelé - és nem, ahogy a jelenlegi fejlesztési gyakorlat diktálja, kívülről befelé - megkülönböztessék? Amikor az építészet összekapcsolja az ökológiát, a gazdaságot és a társadalmi jólétet, hogy segítsen az embereknek és a helyeknek visszanyerni az önellátást, írja Klingmann, akkor a kulturális és gazdasági átalakulás katalizátora lehet.