Brassy Broad: Hogyan segített egy újságíró utat törni a #MeToo-nak

Olvasói vélemények

Alison Bass „Brassy Broad” című memoárja úttörő női újságíróként inspiráló útjának krónikája, amely részletesen bemutatja személyes és szakmai küzdelmeit, miközben a visszaélések és igazságtalanságok különböző formáit tárja fel. Lenyűgöző történetmesélésen keresztül reflektál a férfiak által uralt iparágban szerzett tapasztalataira és a nők előtt álló kihívásokra, így a könyv tanulságos olvasmány.

A könyv jól megírt, magával ragadó, és nehéz letenni. A személyes anekdotákat oknyomozó újságírással ötvözi, és erőteljes nézőpontot nyújt a nők munkahelyi küzdelmeiről. Kiváló történetmesélés, lebilincselő elbeszélések és mély betekintés mind a személyes, mind a társadalmi kérdésekbe. A hangoskönyv narrációja dicséretet kapott hatékony előadásmódja miatt.

Egyes olvasók a tárgyalt témákat súlyosnak vagy felkavarónak találhatják, mivel a bántalmazás és a trauma áll a középpontban. Emellett lehetnek olyan olvasók, akik nem rezonálnak egy újságíró sajátos tapasztalataira, különösen azok, akik más háttérrel vagy szakmával rendelkeznek.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Brassy Broad: How One Journalist helped pave the way to #MeToo

Könyv tartalma:

Alison Bass már gyerekkorában megtanulta, hogy megkérdőjelezze a status quo-t. Felnőttként nemcsak megkérdőjelezte, hanem szét is zúzta azt, és egy férfiak által uralt iparágban elismert, díjnyertes oknyomozó újságíróként tette le a névjegyét.

Bass a pennsylvaniai Bryn Gweledben nőtt fel, egy szokatlan, kvékerek által alapított szövetkezeti közösségben, ahol olyan egyedi világképet alakított ki, amely arra késztette, hogy mindent megkérdőjelezzen, ugyanakkor empatikusan és nyitottan viszonyuljon az általa feltárt válaszokhoz. Tökéletes kombináció egy oknyomozó újságíró számára. 1989-ben Bass volt az első riporter az országban, aki arról írt, hogy mennyire gyakori, hogy férfi pszichiáterek szexuálisan zaklatják a női pácienseket. Ugyancsak ő volt az első riporter a The Boston Globe-nál, aki a katolikus papok által elkövetett gyermekmolesztálásokról írt - egy évtizeddel megelőzve a Spotlight nyomozását, amelynek krónikáját a 2016-os filmben megörökítették, amely elnyerte a legjobb film Oscar-díját.

Sikerei ellenére Bass elidegenítette főnökeit határozott jelentési stílusával és azzal, hogy nem fogadta el a "nem"-et válaszként. A The Miami Herald szerkesztői az 1980-as évek elején nem tudtak mit kezdeni egy "pimasz északi tyúkkal". A The Boston Globe-nál nem kaphatott helyet a Spotlight csapatban, mert női létére túlságosan független gondolkodásúnak tartották.

Alison Bass története sokkal több annál, hogy egy pimasz kívülállóból hogyan lett oknyomozó újságíró az ellene szóló esélyek ellenére. Az ő kitartása, amellyel a férfi előítéletek falát próbálta ledönteni a női áldozatokkal való bánásmódban a médiában, segített kikövezni az utat a #MeToo mozgalom előtt.