Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Diane Alters mély találkozása a veszteséggel - fia meggyilkolásával - különös termékenységet teremt. Hogyan hordozzuk azt, ami elviselhetetlen, tápláljuk a gyászt, amíg végtelen vajúdással valami mást nem szül? Ezek a versek a teremtéstől nyögnek, és együttérzésre nyílnak a világ összes eltűntje, az összes Trayvon Martin, az összes végtelen lövöldözésekben megölt iskolás gyerek iránt. És mégis, ez egy nagy meztelenséggel teli mű, amelyben a költő leplezi le és viseli magát, tanúságot téve ragyogó fia életéről. "Ha még mindig hinnék, vajon fájdalommentes lennék? " - kérdezi. Nem, a fájdalom megmarad, de ezek a versek olyan átültetést, olyan születést eredményeznek, amely a fájdalmat generatívvá, őszintévé teszi - olyan intimitássá, amely tiszteli és kíséri a veszteséget.
-ELIZABETH ROBINSON, a Szellemekről szerzője.
Mit jelent a gyász nyílásánál írni? Diane Alters Breath, Suspended Breath, Suspended című műve éppen erre ad választ gyönyörűen megalkotott elégiájában, amely fia, Mando életét és elvesztését örökíti meg. Ezek a versek, amelyek hidat vernek az Egyesült Államok és Mexikóváros között, megmutatják, milyen kicsi és milyen roppant nagy lehet a távolság két test között. A nyílás, a tér, amelyen a fény áthalad, ezeknek a gyomorszorító verseknek a szívévé válik. Munkái a megállás és a mozgás, a seb és a lélegzetvétel közötti határon gyűjtenek össze bennünket. Ahogy Alters írja: "Vallejo adott nekem / egy szinte megfejthetetlen szót: empozarse, / egy ige, amely vizet önt a szembe / és csak a perem alatt hagyja.".
-ANDREA REXILIUS, a Sister Urn szerzője.
.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)