A városok bennünk és rajtunk kívül is léteznek.
Nemcsak épületek és emberek, hanem történelmek, eszmék, történetek és mitológiák, közös és magánjellegűek egyaránt. A városok, akárcsak a felvételek (és maga az írás), az emlékezet és a tudás tárházai.
Ezek a versek, amelyek nagyjából az összeomlás óta eltelt időszakban íródtak, a humor, a nyelvi kísérletezés és a széleskörű kulturális ikonok segítségével vizsgálják a globális összeomlást és a személyes válságot. Minden város, amely folyamatosan újjáépül, korábbi önmagát töri maga alá.