Brothas Be, Yo Like George, Ain't That Funkin' Kinda Hard on You? A Memoir

Olvasói vélemények

George Clinton memoárja lebilincselő és humoros betekintést nyújt életébe és a P-Funk zenei örökségének fejlődésébe. Részletesen bemutatja a zeneiparban tett útját, személyes küzdelmeit és az alkotói folyamatot, tele anekdotákkal és a műfaj egyedi nézőpontjaival. Míg sok rajongó értékeli az őszinte történetmesélést, néhányan kritizálták, hogy bizonyos kapcsolatok és események nem elég mélyrehatóak.

⬤ George Clinton szórakoztató és humoros történetmesélése.
⬤ Éleslátó pillantás a P-Funk fejlődésére és a zenei műfajokra gyakorolt hatására.
⬤ Popkultúrtörténeti és anekdotákban gazdag.
⬤ Őszinte beszélgetés a személyes küzdelmekről, beleértve a droghasználatot és a jogi kihívásokat.
⬤ Ajánlott a P-Funk rajongóknak és a zenei életrajzok iránt érdeklődőknek egyaránt.

⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyv elhallgatja a kapcsolatokkal és olyan kulcsfigurákkal kapcsolatos fontos részleteket, mint Eddie Hazel és Bernie Worrell.
⬤ A jogi kérdések és a szerzői jogokkal kapcsolatos küzdelmek uralják a könyv második részét, ami egyesek számára unalmassá válik.
⬤ A könnyed elbeszélői stílus figyelmen kívül hagyhatja a mélyebb érzelmi vagy személyes felfedezéseket.
⬤ Néhány pontatlanság, például a zenészek tévesen megadott iskolai végzettsége.

(170 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Brothas Be, Yo Like George, Ain't That Funkin' Kinda Hard on You?: A Memoir

Könyv tartalma:

*AZ ÉV EGYIK LEGJOBB ZENEI KÖNYVE A ROLLING STONE SZERINT*

Az „intergalaktikus funk császárának” (NPR) és korunk legbefolyásosabb popművészének - aki több mint negyven R&B-slágerrel vált ismertté -, George Clintonnak (Parliament-Funkadelic) magával ragadó memoárja.

George Clinton zenei karrierje New Jerseyben kezdődött, ahol a doo-wop és az R&B iránti megszállottsága egy fodrászkvartetthez vezetett -- szó szerint, mivel Clinton és barátai a helyi üzletben hajat is fodrászkodtak --, ahogyan az 50-es években a gyerekek gyakran kezdték a zenei pályafutásukat. De vajon hány ilyen gyerek játszott végül több tízezer fanatikus rajongó előtt egy pelenkába öltözött gitáros mellett? Hányan közülük rendeltek űrhajót, és szálltak le vele a színpadon a koncertek alatt? Hányan nyomták rá a bélyegüket a popzene négy évtizedére, az elmét kitágító hatvanas évektől a hip-hop uralta kilencvenes évekig és azon túl? Az egyikük. Ennyien.

Az, hogy George Clinton hogyan lett a barbershop-kvartettből a funkzene megasztárja, egy örökérvényű történet. George középiskolásként New Yorkba utazott, ahol a popzene minden irányzatát magába szívta, a hagyományos rhythm and bluestól a Motownon, a Beatles-en, a Stones-on és a pszichedelikus rockon át, nem is beszélve James Brown és Sly Stone meghatározó funkjáról. A hetvenes évek hajnalára egy főként két zenekarból - a Parlamentből és a Funkadelicből - álló, rendkívül kreatív zenei mozgalom vezetőjévé vált. A kétszázadik évfordulóra pedig Clinton és P-Funk birodalma már a soul- és a poplistákat is uralta. Egyszerre volt művészi látnok, vizuális ikon, vidám tréfamester, abszurd filozófus és okos üzletember. Olyan volt, mint senki más a popzenében, sem előtte, sem azóta.

Ez a szellemesen, humorral és őszintén megírt memoár óriási betekintést nyújt az amerikai zeneiparba, amelyet Clinton hatalmas tehetsége örökre megváltoztatott. Ez a könyv egy szeretett globális ikon története, aki a funkzene evangéliumának terjesztésének szentelte magát.