Olvasói vélemények
Összegzés:A „Brutalitás kertje: Tropicalia and the Emergence of a Brazilian Counterculture” című interdiszciplináris tanulmány a brazil modernizmus és a Tropicalia mozgalom történetét vizsgálja, kiemelve annak összetett kapcsolatát a kulturális hitelességgel és a politikai elnyomással. Prof. Christopher Dunn lenyűgöző elbeszélést nyújt, amely történelmi, zenei és szociopolitikai elemzéseket ötvöz, bemutatva a brazil ellenkultúra kulcsfiguráit és eseményeit.
Előnyök:A könyvet dicsérik mélyreható történelmi elemzéséért és interdiszciplináris megközelítéséért, amely a zenét, az irodalmat és a társadalmi-gazdasági vitákat ötvözi. A szerző lebilincselő és társalgási stílusú prózája a sűrű anyagot is közérthetővé teszi, és a könyvet a Tropicalia mozgalom alapvető áttekintésének tartják a brazil történelemmel foglalkozó új és tapasztalt olvasók számára egyaránt. A tágabb értelemben vett művészeti mozgalmakkal való kapcsolatfelvétel tovább növeli a könyv vonzerejét.
Hátrányok:Egyes kritikusok megjegyezték, hogy a könyv túlságosan sok történeti tartalmat tartalmaz, és több explicit elméleti idézetet is tartalmazhatna. Emellett az a felfogás is kialakulhat, hogy a Tropicalia mozgalom inkább az eszkalációt, mint a közvetlen politikai cselekvést támogatja, ami kritikát váltott ki az ortodoxabb baloldali nézetekből.
(2 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Brutality Garden: Tropicalia and the Emergence of a Brazilian Counterculture
Könyv tartalma:
Az 1960-as évek végén a brazil művészek Tropicalia néven vízválasztó kulturális mozgalmat hoztak létre. Az e mozgalom által inspirált zene ma jelentős figyelmet élvez itthon és külföldön egyaránt.
Kevés új hallgató ismeri azonban a kapcsolatot e zene és a keletkezését körülvevő körülmények között, a Brazíliát 1964 és 1985 között irányító katonai rezsim legdurvább és legelnyomóbb napjaiban. A színházban, a moziban, a képzőművészetben, az irodalomban és különösen a könnyűzenében megnyilvánuló Tropicalia dinamikusan artikulálta a fiatal, városi brazilok egy generációjának konfliktusait és törekvéseit.
Christopher Dunn a Brazília északkeleti részén fekvő, elszegényedett Bahia államban élő zenészek egy csoportjára összpontosítva, akiket élénk afro-brazil kultúrájukról ismertek, feltárja, hogy a művészek, köztük Caetano Veloso, Gilberto Gil, Gal Costa és Tom Ze hogyan hozták létre ezt a mozgalmat Sao Paulo, Brazília legmodernebb és legiparosodottabb városának zenei és költői élharcosai mellett. Megmutatja, hogy a tropicalisták hogyan sajátították el és parodizálták szelektíven a brazil és külföldi kulturális gyakorlatokat, hogy feltárják a szakadékot nemzetük békés trópusi „kertként” idealizált képe és a polgárait naponta sújtó brutalitás között.
