Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
Amikor Teglas Csaba a II. világháborúban szembesült Magyarország náci megszállásával, a szövetségesek győzelmét követő szovjet megszállással, végül az 1956-os magyar forradalom idején az elnyomó rendszer elől való menekülés lehetőségével, nem félelemmel, határozatlansággal vagy behódolással, hanem bátorsággal, leleményességgel és reménnyel válaszolt. A Budapest Exit: A fasizmus, a kommunizmus és a szabadság emlékiratai című könyvét Teglas magyarországi gyermekkorának történetével kezdi. A háború alatt a nácik inváziójával felerősödtek a hazájában végbement drámai változások. A nácik veresége Budapest félelmetes ostroma után a szabadsághoz kellett volna, hogy vezessen, de Magyarország számára ez a szovjetek megszállását jelentette, akik gyakran alig voltak jobbak a fasisztáknál. Teglas tizenkét éves barátnője kénytelen volt végignézni egy zsidó családtag brutális csoportos megerőszakolását, amit ugyanazok a szovjet katonák követtek el, akik felszabadították őt a nácik alól. A budapesti élet nehézségei ellenére Teglas megfelelt a kihívásnak, amikor a család eltartása az ő fiatal vállára hárult. Az egyik újszerű pénzkereseti módja az volt, hogy játékszereivel golyóscsapágyakat szedett ki roncsolt tankokból és más katonai járművekből, amelyeket aztán gyáraknak adott el. Emellett kerékpárcsövekből kivágott gumigyűrűket is árult, amelyeket konzervdugóként használt.
Mielőtt a kommunisták megszilárdították uralmukat, Teglas felvételt nyert a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol a kommunisták folyamatos beavatkozása ellenére diplomát szerzett. A következő évek a sztálini diktatúra alatt voltak a legkeményebbek, Teglas, családja és barátai állandó félelemben éltek; néhányan még a kommunista börtönökbe és kínzókamrákba is kerültek. Teglas azonban ahelyett, hogy tétlenül nézte volna, hol csendben, hol hangosabban tiltakozott a szovjet és kommunista jelenlét ellen Magyarországon. Az 1956-os magyar forradalom idején Teglas még inkább bekapcsolódott a kommunistákkal szembeni ellenállásba. Amikor világossá vált, hogy a forradalmároknak nem lesz sikerük, tudta, hogy el kell hagynia Magyarországot, hogy elkerülje a részvételéért járó megtorlást. Teglas elmeséli drámai menekülését a szigorúan őrzött vasfüggönyön keresztül, majd az ezt követő emigrációját Észak-Amerikába, ahol a bevándorlói élet új kihívások elé állította. Teglas összehasonlítja a náci rend második világháborús népirtását és tragédiáit, valamint a kommunista uralmat a közelmúlt nemzetközi eseményeivel és az etnikai tisztogatásokkal Közép- és Kelet-Európában, beleértve a volt Jugoszláviát is. Rávilágít arra is, hogy a Nyugat nem tudta célszerűen megállítani a boszniai háborút, és hogy milyen messzemenő következményei lehetnek egy olyan "békeszerződésnek", amely az agresszorok követeléseit kívánja kielégíteni, miközben figyelmen kívül hagyja a Balkánon élők jogait.
Sőt, ez az emlékirat Teglas Csaba személyes ifjúságának története, egy olyan ember szemszögéből elbeszélve, akinek saját fiai vannak. Amerikában megtalálta azt a szabadságot, amit keresett, de amerikai fiait úgy nevelte, hogy büszkék maradjanak magyar származásukra.