Budapest Noir

Olvasói vélemények

Alison Langley debütáló regénye egy családon belüli bonyolult kapcsolatokat tár fel a magyar politikai történelem hátterében. A történet az özvegy Ilonát követi, aki személyes és családi kihívásokkal küzd, miközben megpróbál újra kapcsolatba lépni fiával és visszaszerezni családja elveszett vagyonát.

A könyv gazdag jellemfejlődéssel rendelkezik, különösen a főszereplő Ilona esetében, ami átélhetővé és meggyőzővé teszi őt. A személyes és a politikai történelem összefonódása jól kidolgozott, mélységet kínál anélkül, hogy didaktikus lenne. A posztszovjet Magyarország helyszíne szemléletesen van ábrázolva, ami hozzájárul az olvasás magával ragadó élményéhez. A humor és a tragédia keveredése magával ragadó elbeszélést teremt.

Néhány olvasó talán idegesítőnek vagy akaratosnak találja a főhősnő tulajdonságait. Emellett a szereplők és kapcsolataik összetettsége, bár végső soron kifizetődő, megkérdőjelezheti egyes olvasók egyenes megoldásokra vonatkozó elvárásait is.

(4 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A Budapest Noirban 1945, 1956, 1974 összeolvad 1991-ben, és egy nemzet emlékezhet múltjának sötét napjaira, és feldolgozhatja történelmét, mielőtt megpróbálna továbblépni egy másik jövő felé. A regény azzal kezdődik, hogy Ilona1991-ben telefont szereltet be.

Ennek a banális cselekedetnek óriási jelentősége van, mivel a kommunista kormány bukása előtt Ilona nem kaphatott telefont, mivel férje részt vett az 1956-os felkelésben, fia pedig 1974-ben megszökött. 1991-ben egy Fullbright-ösztöndíj segítségével Ilona fia, Emil feleségével és kisgyermekével először tér vissza Budapestre, hogy kiállítást hozzon létre Magyarország demokráciába való átmenetéről. Ilona azt akarja, hogy fia visszaszerezze, amit a kommunisták elloptak tőlük, és meggazdagodjanak, míg Emil csak művészetet akar csinálni és tanulni a múltról.

Ez az értékrendbeli összeütközés majdnem katasztrófát okoz. Visszapillantásokat láthatunk az orosz hadsereg 1945-ös bevonulásáról és az 1956-os felkelésről.

A regény elmeséli a sötét és tragikus eseményeket. Nehéz nem könnyekig meghatódni attól, amit Ilonának és családjának át kellett élnie.

Az ő történetét számtalan budapesti és magyarországi emberrel osztotta meg azokban a sötét napokban. Ilona soha nem panaszkodik és nem beszél a múltról, ezt a súlyt csendben hordozza.