Built for Speed: Egy év a Pronghorn életében

Olvasói vélemények

A könyv a pronghornok viselkedésének és a terepi kutatók életének alapos feltárását kínálja, az általános olvasók számára lebilincselően és közérthetően megírva. Informatív tartalma és történetmesélése miatt jó fogadtatásban részesül, de a Kindle-kiadásban vannak figyelemre méltó problémák, különösen a fényképek hiánya.

Az írás magával ragadó, világos és az általános közönség számára is hozzáférhető. A szerző lenyűgöző meglátásokat oszt meg a pronghornok viselkedéséről, és informatív anekdotákat tartalmaz a terepi kutatásokról. Sok olvasó értékes forrásnak találja, amely növeli a vadvilág megbecsülését. A keményfedeles kiadás hasznos illusztrációkat tartalmaz, többek között a szerző terepmunkájából származó fotókat és vázlatokat.

A Kindle-kiadásból hiányzik az összes fotó és grafika, amelyek a könyv szerves részét képezik, ami a digitális olvasók körében csalódást okoz. Több kritikus úgy érezte, hogy a Kindle változat árazása és a képanyag hiánya félrevezette. Néhány olvasó több technikai részletet várt a pronghorn-kutatásokkal kapcsolatban.

(21 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Built for Speed: A Year in the Life of Pronghorn

Könyv tartalma:

Észak-Amerika leggyorsabb emlősállata, a pronghorn robbanásszerűen képes álló helyzetből 60 mérföld/órás csúcssebességre gyorsulni, de akár több kilométeren keresztül is képes 45 mérföld/órás sebességgel haladni. Mi a magyarázata ennek a rendkívüli állatnak, az amerikai vadon lakójának a sebességének, és mit lehet megfigyelni ennek az élőlénynek az életmódjából? És milyen érzés terepi biológusnak lenni, aki húsz évet szentel e faj tanulmányozásának? A Built for Speed című könyvben John A. Byers válaszol ezekre a kérdésekre, miközben meghitt portrét rajzol az amerikai síkságok legkarizmatikusabb lakójáról.

A nyugat-montanai Nemzeti Bison Terület, amelyet 1908-ban azért hoztak létre, hogy a kihalás széléről megmentse a bölényeket, véletlenül megmentette a Palouse préri legnagyobb ismert maradványát is. Ezen a füves élőhelyen - ahol rétisasok, csörgőkígyók, nagyszarvú juhok, prérifarkasok, szarvasok, szalonkák és vadvirágok sokasága él - Byers a pronghorn életét a születéstől a halálig (ez az élet gyakran csak négy nap, de néha akár tizenöt év is lehet) és évszakról évszakra követi nyomon. Az olvasók átélhetik a biológus helyettesítő örömeit is, aki szívesen versenyez egy pronghornnal a teherautóján, vizsgálja a bölénytrágyát távcsövön keresztül, és az esős esték gyülekező alkonyán át a szalonkák bemutató merüléseit számolja.

A pronghorn története élénk és emlékezetes történet egy elsőrangú tudós húszéves találkozásáról egy csodálatos állattal, és egyben emlékeztet arra, hogy milyen döntő szerepet játszhatunk az amerikai őshonos füves területek múlandó életének megőrzésében.