Bukó autók és roncstelepi kutyák: Portrék egy zenei életből

Olvasói vélemények

Jay Farrar „Falling Cars and Junkyard Dogs” című memoárja rövid életút-felvételek gyűjteménye, amelyek zenei útját, hatásait és személyes élményeit tükrözik. Az írás szűkszavú és introspektív, akárcsak a zenei stílusa, és a rajongók nagyra értékelik. Azok az olvasók azonban, akik karrierjének vagy személyes drámáinak részletes feltárására vágynak, hiányolhatják a könyvet.

A könyv gyors és élvezetes olvasmány, tele érdekes betekintéssel Jay Farrar zenei hatásaiba és élettapasztalataiba. Jól használható a zenéjének rajongói számára, mivel bepillantást enged a gondolataiba és a személyiségébe. Az írást művészi és tömörnek írják le, szép és humoros pillanatokkal. Emellett lenyűgöző galériát tartalmaz vintage fotókból, ami fokozza a memoár vonzerejét.

A memoár nem hagyományos elbeszélés, és hiányoznak belőle a Farrar zenei karrierjéről szóló mélyreható történetek, különösen Uncle Tupelo és Son Volt kapcsán. Sok olvasó úgy érzi, hogy nem sokat árul el a személyes életéről vagy a dalszerzés folyamatáról. Azok, akik nem ismerik a zenéjét, nehezen tudnak kapcsolódni a vignettákhoz, és egyes kritikák csalódottságérzetet keltenek a tartalom rövidsége és visszafogottsága miatt.

(33 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Falling Cars and Junkyard Dogs: Portraits from a Musical Life

Könyv tartalma:

Az egykori Uncle Tupelo és jelenlegi Son Volt zenész pillanatfelvételeket mutat be azokról az emberekről és helyekről, akikkel több évtizedes turnékarrierje során találkozott.

Ebben a gyönyörűen megírt önéletrajzi vignettákból álló gyűjteményben Jay Farrar felkeresi azokat a helyeket, ahová utazó zenészként eljutott több mint húsz éve alatt. Bár Farrar szüleire és a Missouri Ozarksban töltött gyermekkorára vonatkozó visszaemlékezések a történetekben hangsúlyosan szerepelnek, a legnagyobb teret és az utolsó szót a zene és a zenészek kapják, hiszen a zene volt az alkotói lendület és a hajtóerő.

A történetek megírása során Farrar természetes hajlamot talált arra, hogy nagyon konkrét élményekre összpontosítson; ez a módszer a dalszerzés folyamatával analóg. E zenei utazás csúcspontjai és sarkalatos élményei mind-mind kötőszálként jelennek meg ezekben a történetekben, amelyeket végig az életéből származó fotókkal illusztrál. Ha az élet egy film, akkor ezek a történetek az állóképek.

" A Falling Cars and Junkyard Dogs kibővíti Farrar tehetségét, mivel olyan szemet mutat a részletekért és az emberi állapot megragadásáért, amely közvetlenül saját önvizsgálatából ered." -- All About Jazz.

"Némi megvilágítást nyújt egy nagyon zárkózott művész alkotói elméjébe." -- Kirkus Reviews.